A kérdés
Kedves Pszichológus!Nagyon sok éve visszatérő problémám, hogy nem tudom befejezni, csak abba hagyni a tanulást, a megkezdett képzést.Emiatt nincs diplomám, bár már nagyon sokat tanultam, vizsgáztam.Annyira kimerülök, hogy nem bírom folytatni, a vizsgalapokat üresen adom be.Eddig a munkámban nem okozott gondot, azonban most elestem egy előre lépési lehetőségtől.Hogyan tudnám ezt a helyzetet elfogadni, rendezni magamban?Hogy ne legyek keserű a saját hibám (vagy nem is tudom, minek nevezzem) miatt?Illetve ez miért van, hogy a munkában kitartó és fáradhatatlan vagyok, a saját életem pedig stagnál?Miért nem tudok magamért annyit tenni, mint másokért?10 éve ebben élek.Ön ismer olyan embert, aki ezen túl tudott lépni és akár 30-40 éves kora között újra neki látni a tanulásnak a kudarcok után?Nem az eszemmel van gond, hanem valami a jellememben lehet, vagy talán túl könnyen kimerülök.Bipoláris hangulatváltozásaim vannak.Ennek is lehet ebben szerepe?Annyit gyötrődöm ezen az egészen.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Köszönöm, hogy írt az oldalra. Levelét elolvasva több olyan pontot találtam, amin elindulhatna és megoldhatná a problémáit. Igen, sok olyan embert ismerek, aki 30-40 évesen is képes a megújulásra, sőt később is. Azt gondolom, ez nem kor függő. Nyilván minél később kezdi valaki a változtatást, annál több berögzült viselkedést, meggyőződét kell átírnia, de a kitartó munkának, a tudatosításnak gyümölcsöző kimeneteli vannak. Azt gondolom nagyon jól ráérzett az esetleges elakadásaira. Az első a gyötrődés. Amikor valami bajunk van és azt nem tudjuk befogadni és meghallani az üzenetét, hanem csak görcsölünk rajta, az nagy mértékben visszavet bennünket. A másik dolog a bipolaritás. Ezt a diagnózist kapta valakitől, kezelték-e, vagy csak Ön érzi így? Ugyanis amióta kliensekkel dolgozom, azt látom, hogy akik megragadnak bizonyos diagnózisoknál és magukra ezen keresztül tekintenek, nagyon lassan változnak, de inkább stagnálnak. Érdemes lenne megnézni ennek tényleges voltát, mit takar, milyen intenzitású, mióta van jelen az életében és megtanulni kezelni. Ez az állapot kezelhető. Levelében az is izgalmas a számomra, hogy inkább elfogadná azt, hogy nem tud jól tanulni, mintsem megtanulna tanulni. Ma már sokan írnak be egyetemeket egész késői korban és sajátítanak el új tanulási módszereket. Mi lenne ha ebben az irányban is nyitna és ezáltal lenne sikerélménye, ami azután jelentősen megerősítené az öntiszteletét is. Ezek a problémák mind összefüggnek. Ha nehezen tolerálja a frusztrációkat, könnyen kihátrál a nehéz helyzetekből, ahol értékelve van, akkor ezáltal másképpen kezdi látni önmagát, majd ez hangulatingadozásokkal is járhat. Ebbe tényleg nagyon el lehet fáradni. Jó lenne, ha megfogalmazná, tényleg mit szeretne , milyen szakirányban továbbfejlődni és ehhez a célhoz összeválogatni mind azt a tapasztalást és tudást, ami kell. Ebben pszichológus is tud segíteni. Azt is érdemes lenne átgondolni mi történt 10 évvel ezelőtt, ennek tapasztalatait hogyan hordozza most és tényleg mi miatt hasznosabb másoknak megfelelni mind saját magára használni az energiáit. Szerintem ez is az önbecsülésével van összefüggésbe és azzal, hogy inkább a külső megerősítések mentén él. Remélem sikerült új gondolatokat ébresztenem és örülök, hogy ennyit kérdezett, mert ez arra vall, hogy foglalkozik önmagával és szeretne változtatni a berögzülésein. Az első lépést ez irányban már megtette, a következő lépés lehetne a célirányosabb feltárás és fejlesztés. Sok erőt kívánok ehhez. Üdvözlettel Balázs Nelli
