A kérdés
Kedves Szakértő! Munkahelyemen a mobbing mindennapossá vált, pszichoszomatikus tüneteim lettek, táppénzen vagyok. Jogilag nincs lehetőségem elmenni onnan pár hétig. Ha bemegyek jövő héten, érzem, pár óra múlva ugyanott fogok tartani, ahol a betegállomány kezdetén, egyre feszültebb vagyok. Hogyan tudnám túlélni azt az időt, amit feltétlenül muszáj? Kérjek nyugtatót? Vagy ha ezt érzem, hogy biztosan nem menne, akkor még nem is állok készen a munkára? (Mondjuk én azt érzem, hogy máshol igen, csak itt nem… Vagy ez meghátrálás jele?) Az élet bizonyos területein nehezebben boldogulok másoknál introvertáltságom miatt, de ennek azért akkor sem lenne szabad idáig fajulnia. A jövőben hogyan kerülhetném el, hogy ismét ilyen szituációban találjam magam? Milyen tréningek vannak, amik segítenének továbblendülni és utat mutatni az ilyen helyzeteken? Érdemes lehet-e belevágni, vagy csak el kell könyvelni, hogy nem passzoltunk az itteni kollégákkal? Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Köszönöm, hogy megosztotta problémáját az oldalon, merthogy az iskolákban a bullying, a munkahelyeken pedig a mobbing elég gyakori probléma és igen sok stresszt, pszichoszomatikus tüneteket és öntisztelet hiányt élnek át az elszenvedői. Ilyen esetekben sok tisztázó kérdés merül fel, aminek a megválaszolásával máris közelebb kerülhet a hasonló problémák megoldásához. Hogyan kezdődött, Ön szerint mi az oka , hogy éppen Ön a célpont, gyerekkorában is előfordult-e már, hogy kiközösítették, bántották...Melyik az a pont, ahol megfordíthatta volna a dolgok állását, de valami miatt mégsem tette? Vannak-e olyan készségei melyekkel szociális hálót tud kialakítani más emberekkel? Van-e bár egy olyan munkatársa, akivel nem áll fenn a mobbing folyamata? Milyen megküzdési stratégiákat használt eddigi életében ? Hogyan szokta elengedni magát? Kik azok az emberek akikre a munkahelyén kívül számíthat ? Azt gondolom, hogy az életben adódó problémák mindig jelzések és lehetőségek a fejlődéshez. Van a pszichológiának olyan ága is, mely kifejezetten azzal foglalkozik, hogy a nehéz helyzeteket hogyan tudjuk saját javunkra fordítani és mit tudunk belőle megtanulni. Ha elgondolkodik, hogy milyen új adatokat hoz ez a helyzet az életébe, mi az ami hiányzik Önnek, ami miatt nehezen tud ilyen helyzeteket kezelni, máris sokkal előrébb lesz, mind azok az emberek akik a feszültségeiket egymás zaklatásával oldják fel. Csak bátorítani tudom, hogy akár mennyire nehéz, mégis jó lehetőség a tanuláshoz, hiszen tudja, hogy itt már csak néhány hétig lesz, lehet kísérletezgetni, különböző technikákat bevetni, járatosabbá válhat, mind a konfliktusok kezelésében úgy a stresszoldásban is, megengedheti magának azt is, hogy elsírja magát, vagy csak egyszerűen kimegy levegőzni, adhat magának engedélyt a gyengeségre, a túlérzékenységre, de úgyszintén kipróbálhatja magát a konfrontatív szerepben is, hiszen nincs vesztenivalója és élesben gyakorolhatja azt, amire esetleg szüksége lesz az új munkahelyén. Persze abban is van igazság, hogy nem minden munkaközösség bántalmazó és lehet, hogy soha többé nem fog ilyen viselkedésformával találkozni. Leveléből azt olvasom ki, hogy szeretne több önismeretre szert tenni, ezért tudom javasolni mind az egyéni pszichoterápiákat, ahol első körben körbejárhatják a felmerülő problémát és majd olyan készségeket fejlesztenek ki, melyek hasonló helyzetben már teljesen más reakciókat váltanak majd ki Önből és jobban megérti viselkedését is. Ha csoportos terápiát választ, vagy esetleg rövid műhelymunkákat, azok palettája igen széles, nagyon sok módszer vezet ugyanahhoz a célhoz, hogy jobban megismerje -Önmagát, legyen az relaxáció, autogén tréning vagy művészetterápia, drámajátékok, szomatodráma, meseterápia.Itt az a fontos, hogy eldöntse melyik módszer szimpatikus és áll közel Önhöz, vagy talál-e esetleg olyan vezetőt, terapeutát, akinek a személyisége szimpatikus. Sok sikert kívánok és ha megtanulja, úgy kezelni ezt az egész folyamatot, mint a fejlődés és tanulás részét, akkor máris rengeteget nyert, ha még ezt a konkrét munkát el is veszítette. Üdvözlettel Balázs Nelli