A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! Problémáim gyerekkoromban kezdőtek miután szüleim elváltak. Édesanyámmal elköltöztünk aki akkoriban mondhatni nem figyelt rám eleget. Rengeteget voltam egyedül egy házban háziállataimmal akik a rosszabat húzták. Ekkoriban 10-12 éves voltam és eluralkodott rajtam a magány és a harag. Dühömet háziállataimon vezettem le, többször öngyilkos akartam lenni már akkor, de nem tudtam megtenni. Mai napig kerülget a gondolat, hogy megtegyem-e. Halucináltam, embereket/dolgokat láttam akik nem voltak ott és az ez által okozott félelem uralt engem.Gyakran a padlón összetörve sírtam és senkivel nem beszéltem. Nem látom az értelmét az életemnek, és nem tudok magamnak megbocsájtani azokat amiket akkoriban tettem. Barátaim okos, értelmes, kedves embernek tartanak, de belül legkevésbé sem vagyok az. Egyre szélsőségesebb gondolatok járnak a fejembe(magam felé), de most normálisan tudom kezelni őket, de félek hogy ez nem fog sokáig tartani.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Javaslom, hogy mihamarabb keresse fel a területileg illetékes klinikai pszichológiai szakrendelőt, illetve a pszichiátriai szakrendelést. Azt írja, hogy most jól van, s van belátása nehézségét illetően, de érzi azt is, hogy ez az kvázi egyensúlyi állapot tünékeny. Ha most van motivációja (s leveléből az derül ki, hogy segítséget szeretne), akkor most kell elkezdeni dolgozni a problémáján. Amennyiben sikerül kialakítani egy klinikussal és egy pszichiáterrel terhelhető, bizalmas kapcsolatot, akkor a rossz periódusában is könnyebben tud majd fordulni hozzájuk, illetve megtanulja felismerni majd a folyamat rosszabbodásának előjeleit, így hatékonyabban tud segítséget kérni addig is, amíg problémája valóban meg nem oldódik. Szép napot!Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
