A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! Problémáim gyerekkoromban kezdőtek miután szüleim elváltak. Édesanyámmal elköltöztünk aki akkoriban mondhatni nem figyelt rám eleget. Rengeteget voltam egyedül egy házban háziállataimmal akik a rosszabat húzták. Ekkoriban 10-12 éves voltam és eluralkodott rajtam a magány és a harag. Dühömet háziállataimon vezettem le, többször öngyilkos akartam lenni már akkor, de nem tudtam megtenni. Mai napig kerülget a gondolat, hogy megtegyem-e. Halucináltam, embereket/dolgokat láttam akik nem voltak ott és az ez által okozott félelem uralt engem.Gyakran a padlón összetörve sírtam és senkivel nem beszéltem. Nem látom az értelmét az életemnek, és nem tudok magamnak megbocsájtani azokat amiket akkoriban tettem. Barátaim okos, értelmes, kedves embernek tartanak, de belül legkevésbé sem vagyok az. Egyre szélsőségesebb gondolatok járnak a fejembe(magam felé), de most normálisan tudom kezelni őket, de félek hogy ez nem fog sokáig tartani.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Azt javaslom, mihamarabb keressen fel egy pszichiáter szakorvost, aki segít tisztázni a problémája természetét és elkezdheti annak kezelését! A leveléből nekem úgy tűnik, a gond súlyosabb annál, hogy önmagában pszichoterápia elégséges lenne, de természetesen érdemes pszichológust, pszichoterapeutát is keresnie - de csak azután, hogy szakorvossal konzultált. Orvost a helyi szakrendelő intézetekben talál, illetve magánrendelésre is bejelentkezhet, az sokkal gyorsabb ellátást tesz lehetővé. A legközelebbi pszichiátriai osztály ambulanciáján vagy krízisintervenciós osztályán is kérhet segítséget járóbetegként. Kérem, mihamarabb tegye ezt meg!Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
