A kérdés
Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz hogy, depressziós vagyok, ha egész nap úgy érzem magam mintha egy úthenger ment volna át rajtam, mindegy mennyit alszom, úgy érzem mintha kiégtem volna, semmi sem érdekel, hiányzik belőlem az empátia, idegesít az emberi hülyeség, magamat is idegesítem, rettentően mérges vagyok, mindenre és mindenkire. Úgy érzem buta vagyok pedig jó jegyeim vannak és senkit sem érdeklek. Nincsen sok barátom, mindig a rosszakat fogom ki, akik átvernek. Tömegben úgy érzem szédülök és le kell ülnöm mert elájulok és rettentő nehezen koncentrálok. Néha ha az út szélén állok elgondolkozom mennyire hamar véget érhetne az egész, nem gondolkodnék ennyit. Beteg vagyok vagy csak bebeszélem magamnak? Néha már én sem tudom. Vannak kényszeres gondolataim is vannak, illetve kényszeresen tanulok be dolgokat es mondok fel maganak.11evesen kezdodot, egy fiu“életrajzát” tanultam be” onnantól nem volt megállás. Mostanra(19)jobb lett a helyzet de neha ugy erzem megörulok. Köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Ha jól értem az a kérdése, hogy a leírt viselkedésminták depressziót jelentenek-e? Majd ír a kényszer gondoltairól. Olyan érzésem van, mintha be szeretné kategorizálni önmagát. Nem szeretek diagnózisokat felállítani, azért sem, mert beszűkíti a gondolkodást, nem ad teret a fejlődésnek, változtatásnak, többször tapasztaltam, hogy a diagnózisok után az egyén elkezdett úgy viselkedni, ahogyan az adott diagnózisról olvasott. Sokkal jobban érdekel az, hogy mi történt Önnel 11 éves kora körül, mi tört ott meg, mi az, amit nem tudott feldolgozni, kibeszélni, megérteni? Mi az, ami ennyire feszélyezi, mi az ami elöl el szeretne menekülni, ami ennyire nehezen emészthető? Azt gondolom, ha ezzel szembe tud nézni, megérteni és integrálni az életébe, akkor lesz is ereje és bátorsága tovább menni, új ingereket befogadni. Azt gondolom, hogy a betegségtudat erősítése nagyon rossz út, sokkal jobb lenne, ha úgy tudna önmagára tekinteni, mind valakire, aki fejlődik, új tapasztalatokat gyűjt. Jó lenne, ha sikerülne valakivel, akivel bizalmas, átbeszélni a történteket, beszélni a főbb érzéseiről, félelmeiről. Ez nagyon fontos lenne. Ha nincs ilyen szülő. rokon, barát, akkor keressen fel szakembert akár csak néhány alkalom erejéig, amíg megnyugszik és nem a betegség jeleit keresi majd, hanem inkább az erejét, azokat a kapacitásokat, melyek tovább lendítik. Jó lenne átállítani a fókuszt. Valójában ugyanannyi energia kell a negatívra való koncentráláshoz mind a jó dolgok gyakorlásához és számbavételéhez. Próbálja ki. Továbbá, a düh tud nagyon jó hajtóerő lenni, de van egy pont, ahonnét már inkább rombol, erőt emészt fel. Nézze meg mit tudna a dühével kezdeni, nagyon hasznosak a dühlevelek . Írja le kézzel a dühét annak az embernek, akire dühös, mind addig , amíg ki nem fogynak az érzelmi. Ezt többször is megismételheti. Továbbá csináljon olyan dolgokat, melyek nagymozást kérnek, A düh sokszor megerősíti az elkeseredést, így érdemes vele foglalkozni. Remélem sikerült néhány ötletet, bátorítást kapnia, remélem sikerül jobban átlátnia a lehetőségeit és az elakadásait is. Sok sikert ehhez, üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
