A kérdés
Tisztelt Cím! Fiúnknak (29) már az általános iskolai és gimnazista közösségekben is voltak problémái a diáktársaival, zárkózott, dekadens volt mindig, az egyetemet két és fél év után hagyta abba, nem képességek, hanem "motiváció" híján. Mára odáig jutott, hogy régóta nem hagyja el a lakást sem, "szégyell" emberek közé menni, nincs lelki ereje semmihez, nappal alszik, éjszaka olvas, netezik, senkivel nem tart kapcsolatot, semmilyen "káros" szenvedélye nincs. Még egyetem után kértük pszichológus segítségét, kezelték gyógyszerrel is, beszélgetésekkel is, de továbbra sem javult a helyzete. Nem tudjuk rávenni újabb orvosi segítség igénybevételére, nem tudjuk kimozdítani. Erőszakkal nem szeretnénk orvoshoz vinni, de nem lehet ebben az állapotában hagyni, mert tönkremegy fizikailag is, szellemileg is. A fiú 3 éves kora óta külön élünk, édesanyja neveli, de mindketten 60 fölött vagyunk, és jelenleg nem alkalmas önálló életre. Hogyan tovább?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves László! Jól érzékeli, hogy a fiúknak valószínűleg professzionális ellátásra lenne szüksége, mihamarabb! Próbálják megnyerni az együttműködését első körben, és úgy valamelyik pszichiátriai ellátóhoz elvinni. Ha még elérhetők, akkor oda, ahol korábban már kezelés alatt állt, hiszen ott ismerik az kórelőzményeket, illetve kialakulhatott egyfajta kapcsolat. Ha nem együttműködő, és állapota önmagára nézve veszélyeztető, kérhetik a háziorvos segítségét – ha tud, menjenek el hozzá együtt, de ha oda sem hajlandó, akkor kérhetik, hogy a háziorvos menjen ki, aki további intézkedésekkel segíti majd Önöket. Üdvözlettel, Zilahi Tímea felnőtt klinikai és mentálhigiénés szakpszicholus jelöltKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
