Depresszió

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező ! Úgy látom valamelyest már válaszolt is a kérdésére, hiszen pontosan leírta, hogy két hónapja változások álltak be a z életében, ugyanis a külvilág kapcsán érték Önt mindenféle ingerek, amikkel nem tudott megküzdeni, nem tudta az életében hova rakni és ezért inkább az elmenekülést választotta, de azt is látja, hogy ez sem az igazi megoldás, hiszen így lemarad minden olyan dologról, ami éppen fontos lenne. Azt látom, hogy szokott tudatosan foglalkozni önmagával és pontosan látja a tévedéseit is, viszont nagy valószínűséggel a mostani változások vagy túl sűrűn érkeztek vagy túl sok van belőlük és nem igen tudja , hogyan kezdjen neki a megoldásukhoz. Csak általánosságban tudok írni, hiszen nem írt le semmilyen konkrét problémát, konfliktushelyzetet. Saját és mások tapasztalásai révén is csak azt tudom mondani, hogy ha a kezdetekben duzzogunk is és legszívesebben nem beszélnénk senkivel, mert annyira fáj vagy haragszunk, egy idő után mégis csak célszerű elkezdeni beszélni, kérdezni, szembenézni, megnézni külső szemszögből is, hogy vajon mi történt, mi van most ? Az átbeszélés nagyon fontos, mert sokszor a problémában megrekedt ember csak az egyik szemszöget látja, így ha elkezd róla beszélni, vagy akár másoktól is meglátásokat kapni máris szélesedik a látásmódja. Ha nincs a környezetében olyan ember akivel elfogadás telien tud beszélgetni, aki meg tudja hallgatni, akkor érdemes felkeresni egy pszichológus szakembert. Ezenkívül, akármennyire semmiségnek tűnik nagyon sokat szokott segíteni a mozgás, a friss levegő, apró kötelezettségek elvégzése ( háztartásbeli munkák, kutyasétáltatás... minden olyan ,ami kikapcsolja az állandó gondolatpörgést és belső beszédet ) Csak találgatni tudok, de az állandó alvásba való menekülés sokszor szól önsajnálatról. Az önsajnálattól való megszabadulás legjobb módja a problémás tárgy megértése, az aktív részvétel, hiszen hosszútávon úgysem tudja fenntartani ezt az állapotot, vagy ha igen akkor meg fog betegedni, ezt meg már csak azért sem szeretné, mert tervei vannak, érettségizni szeretne. Jó lenne konkrét napi tervet készítenie és akármennyire nehéz is azt betartania, addig nem lefeküdni míg végig nem csinálta. A kezdetekben legyenek apróbb kihívások és nem szégyen segítséget sem kérni. Kívánom, hogy mielőbb sikerüljön szembekerülnie önmaga fájdalmaival és elakadásival és aktivizálnia magát. Üdvözlettel Balázs Nelli