A kérdés
Üdvözlöm! Van egy Kislányom, mióta megszületett nem tudom mit kezdjek az életemmel. Tehetetlennek érzem magam minden téren. Egyedül nevelem. Nagyon nehez túlélni. Nagyon szeretem az életemet adnám érte. Kizártam mindenkit csak őt láttam magam előtt. Magányosnak éreztem magam. Meg ismerkedtem valakivel akibe bele szerettem. Ő viszont szakított mert azt mondta nem tudom ki vagyok es mit akarok az élettől. Rájöttem tényleg így van. Nagyon szeretem őt. A lányomat is. Nem akartam el veszíteni. Nincsenek céljaim, terveim nem élem az életem, csak túlélem. Ezen felül azért is szakitott, mert nem tudott kielégiteni. Engem mindig is nagyon nehéz volt, nagyon ritkán tudtam más által el élvezni. Igaza volt fel nyitotta a szemem. Hogyan ismerjem meg önmagam? Hogyan tudnék élni? Szeretnék valtoztatni az életemen, hogy éljek. Hogyan kezdjek hozzá? Azt hiszem depressziós vagyok. Bármikor sirni tudnék, nem tudom mit kezdjek. Előre is köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Könnyebb lenne válaszolni a levelére, ha lennének támpontok, nem mindegy, hogy 2 éves a kislánya vagy pedig 12, vagyis , hogy mióta van ebben az állapotban? Továbbá azt is jó lenne átgondolni, hogy mit tett eddig azért,hogy változtasson az állapotán? Fontos lenne azt is látni, hogy tényleg depresszióról van-e szó, vagy csak egyszerűen kimerült, hiszen nem könnyű egy gyereket egyedül nevelni? Ezek a dolgok vannak az egyik oldalon, magány, egyedül neveli a gyerekét, sokszor sírna, nem látja a kiutat, nehezen tudja magát elengedni a párkapcsolatban és szexuálisan is. A másik oldalon is vannak dolgok a tarsolyában, azokat is jó lenne átgondolni, van egy gyereke, akit nevel, gondoz, szeret, továbbá képes kapcsolatot kezdeményezni és van egy igen fontos kérdése, ki vagyok, merre tartok, tehát már tudatosította magában azt, hogy valahol elakadt a fejlődésben, nincsenek jelenleg céljai, megküzdési stratégiái vagy csak kezdetlegesek. Ezenkívül biztos vagyok benne, hogy van egy csomó tudása, készsége, tapasztalata, amit nem szokott figyelembe venni. Hogyan kezdjen hozzá? Először is gondolja át, hogy mikor volt utoljára az, hogy tudta hova tart, mi az amit szeret önmagában, nézze meg, mitől veszett ez el? Van-e az életében olyan terület, amivel mégiscsak elégedett, azt hogyan érte el, hogyan tartja fenn? Próbáljon visszaemlékezni gyerekkori álmaira, vannak-e közöttük olyanok, melyek ha bátran beleáll, akkor akár most is aktuálisak lennének? Vannak-e segítői az életében, kik azok, mit tudna tőlük kérni, ha nincsenek, kihez tudna most mégis fordulni, gondolok itt akár alapítványokhoz, szakemberekhez, önszerveződő körökhöz. Pl. van egyszülős alapítvány, vannak az önkormányzatoknál olyan szociális szolgáltatások,melyek munkát, önkéntes lehetőséget és más segítséget is adnak. Nagyon fontos pontosítani a problémát, számba venni mik a hiányok és mik az erősségek és megkeresni azt az első lépést, amit megléphet, lehet az bármilyen pici dolog is, a lényeg, hogy megtörténjen ez az elindulás. Ha kell kérjen segítséget, keressen valakit, aki fogja a kezét és együtt nézik az utat és az úton lévő akadályokat. Ez már azért is fontos, mert a lányának Ön azonosulási minta, amit lát az fogja őt is megérinteni emberi és női mivoltában. Ez hatalmas motiváló faktor tud lenni minden ember életében. Remélem sikerül megtalálnia a fogódzókat, választ adni a levelében feltett kérdésekre, melyek lehetnek konkrétabbak is . Pl mit tudok ma tenni magamért, a lányomért, mi az ami ma hiányzik nekem, hogyan szeretném holnap elmesélni a mai napomat, mi legyen ebben a napban? stb. sok erőt, tudatosságot kívánok. Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
