A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! A történetem a következő. 8 hónapos terhes vagyok, a baba tervezetten jött össze. A férjem azóta elég depressziós lett. Minden megnyilvánulása a babával kapcsolatban az, hogy nem fogja szeretni, idegesíteni fogja hogy itt van non-stop, tönkreteszi az eddigi boldogságunkat, már nem csak ketten leszünk és hogy ő csak azért akarta mert tudta hogy én nagyon szeretném. A mi kapcsolatunk nagyon jó, teljes a harmónia és a szerelem. Nagyon sokat beszélgetünk ennek kapcsán, de sajnos úgy néz ki eredménytelenül. Én nagyon remélem hogy ez a szülés után meg fog változni. Pszihológushoz természetesen nem akar menni, mert már ezt is mondtam neki, hátha segíteni fog. Mit tudok még tenni? Nem akarom hogy emiatt elváljunk, de azt sem hogy kötelességből mellettünk maradjon. Mit tudnék még tenni? Mit javasol?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Nagyon sajnálom, hogy ezt a kitüntetett időszakot ilyen kérdésekkel, aggodalmakkal telítetten éli. Levelét elolvasva az volt az első asszociációm, hogy a férje megijedt. Persze semmit sem tudok róla, arról, hogyan viselkedett eddig, amikor nagy változás előtt állt az élete, vagy egyáltalán volt-e ilyen az életében? Eddig hogyan küzdött meg a problémákkal, mennyire viselte el azt, ha nem ő volt a középpontban, ha neki kellett alkalmazkodni stb. Ugyanis amiket itt gyorsan összeszedtem, azok a felnőttkor meghatározói, a rugalmasság, alkalmazkodás, mások szolgálata, a közjóért való tevékenység, türelem...stb. Ez a megijedés, depresszióval való reagálás,nem is olyan ritka jelenség, keveset ír róla a szakirodalom, mert a várandóság időszakát a legtöbben arról az oldalról közelítik meg, hogy jól vagyunk, örülünk, vágyunk, várakozunk, eggyé tartozunk...pedig a nők is meg tudnak ijedni attól, hogy hirtelen valaki bekerült a testükbe és ez már visszafordíthatatlanul ott marad és egy életre szólóan megváltoztatja az addigi értékrendet, ritmust és rengeteg dolgot. Tapasztalatom azt mutatja, hogy a félelem esetében jót tesz az idő , a témának elengedése. Mi most a legfontosabb, hogy felkészüljön a szülésre és sikerüljön összekapcsolódni a gyerekével. Az első heteket úgyis ez az időszak fogja kitölteni és az, hogy megerősödjön. Gondolja át, kik azok az emberek, akik most segíteni tudnak, kik azok, akik a baba születése után benéznek Önhöz, esetleg főznek, elintéznek valamit. A férjével kapcsolatban is most ez a legfontosabb átgondolni, hogy ő ott szeretne-e lenni a szülésnél, utána hogyan látja, mikor mennyit tudna részt venni a dolgok intézésében, milyen jelenléttel szeretne benne lenni. Sokkal jobb, ha ő maga mond időszakokat, mennyiséget, konkrét ötleteket, ezzel szép lassan a felelősséget is átveszi. Miután túl vannak a nagyon intenzív időszakon , megnézhetik, hogy hol tart az ő folyamata és esetleg akkor kérni, hogy beszéljen vele valaki, barát, testvér, védőnő...bárki, akinek képes befogadni a véleményét. Nyilván az Önét most a legnehezebb befogadnia, mert biztosan azt gondolja, hogy neki nincs választása, ha a férje megérzi, hogy sokféle választása is van, akkor reménykedjünk, hogy elmozdul majd a felnőttesebb reakciók felé és átértékelni élete fontos egzisztenciális kérdéseit. . Remélem, hogy sikerül jó helyre helyezni a fókuszt, a többi pedig idővel tompul, alakul, szépül, fontosabb lesz. Nagyon sok erőt, egészséget kívánok a szüléshez, hogy sikerüljön ráhangolódnia a történésekre és tudja a lehető legbátrabban és nyugodtabban kezelni az előttük levő időszakot. Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
