Anyai féltékenység?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, tényleg lehet, hogy Ön reagál igen érzékenyen arra, hogy a gyermeke máshoz is kötődik, nem csak Önhöz. De szerintem - a leírtak alapján - nem ennyire egyszerű a helyzet. Inkább gondolnám, hogy a család működésében van a probléma. Szerintem nincs az jól körülhatárolva, hogy "kié" a kisgyerek, azaz ki a legfőbb felelőse annak, hogy vele mi történik, mikor eszik, mikor alszik, mit szabad neki és mit nem, stb. Olyan, mintha hallgatólagosan a nagyszülők vették volna át ezt a szerepet, úgy értem, hogy hallgatólagosan, hogy nem volt ez megbeszélve, hanem így alakult. Nem tudom, milyen kapcsolatban van az anyósával, apósával, férjével, vajon lehetséges-e, hogy leüljenek együtt beszélgetni erről. Az alapvetően nagyon ó, hogy a kisfiút sokan szeretik, és hogy ő is kötődik a nagyszüleihez is. Az viszont nem jó, ha Ö valahogy kimarad a dolgokból. Jó lenne megkérni a férje szüleit, hogy Önnek is szóljanak, ha valami "produkció" van - de ha nem szólnak is, azért Ön is odaszaladhat, hogy megcsodálja,mi újat tanult a kisember. Az Ön párja is sokat segíthet, ha pl. szól ilyenkor Önnek hogy jöjjön Ön is. Egyáltalán, fontos lenne, ha a párjával szoros egységet képeznének, Önök ketten megegyeznének a kisfiú nevelésének, mindennapjainak kérdéseiben. Azt lenne jó neki elmagyaráznia (ha a levelét jól értem), hogy nem az a problémája, hogy a nagyszülőket is szereti a gyermek, hanem az, hogy Ön úgy érzi, kevés szava van anyaként a szülői feladatokban, kevesebb, mint amennyit szeretne. Jó lenne, ha tudnának kettesben lenni a férjével, erről (is) beszélgetve, kapcsolatukat erősítve (speciel ebben pont a nagyszülők segíthetnének, hogy Önök kimenőt kaphassanak. Másik megoldási irány (ami ez előzőnek kiegészítése), hogy Ön erősíti a kapcsolatát a kisfiával: ha csinálnak közös programokat (játszóházban, baba-mama tornán, játszótéren, ismerős családoknál, stb.), illetve ha úrrá lesz indulatain, és nem áll bosszút elfordulásával a gyermekén, akkor átélheti, hogy Ön nagyon fontos ember a fia életében. Oda lenne jó eltalálniuk, hogy mindannyian átéljék, hogy nem lehet verseny valójában Önök között, hiszen a kisfiúnak egyetlen anyja van, és egyetlen apai nagyanyja, mindkettejüktől nagyon-nagyon sokat kaphat, és nem ugyanazt. Üdvözlettel: Biró Eszter