A kérdés
Kedves Pszichológus! Évekig nagyon szorongtam, volt ,hogy ki sem mertem menni a lakásból, nem beszéltem szinte senkivel.. voltak öngyilkos hajlamaim, és sokszor az alkohol, drog volt a támaszom.. Pár éve kezdtem el változni egy pszichológus segítségével. Rengeteget változtam, merek emberek közé menni, szeretek társaságban lenni, már szavaló versenyen is voltam. AZ önbizalmam azonban még mindig alacsony, még mindig vannak öngyilkos hajlamaim. De már tudok pozitívabban gondolkodni, kicsit átvettem a pszichológus gondolkodásmódját. Viszont úgy érzem, jobb volt, amikor szorongtam, amikor nem szólaltam meg nagyon, inkább bezárkóztam. Úgy érzem az emberek agyára megyek, és jobb lenne ha nem barátkoznék senkivel, és nem beszélnék senkivel, mert mindenkinek a terhére vagyok, és idegesítő vagyok. Úgy érzem önzetlenebb voltam akkor, másokhoz alkalmazkodtam csak, és nem vettem figyelembe ,hogy nekem mi jó, de legalább nem voltam olyan önző. normális,hogy visszasírom a régi énemet?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a leveléből azt olvasom ki, hogy az önismereti folyamata, a személyiségfejlődése, a szorongásai okának feldolgozása nagyon jó úton halad, de még távolról sincs a folyamat végén (bár az is igaz, hogy az önismeret fejlesztésének folyamatát sosem lehet teljesen befejezettnek tekinteni, hiszen a változás, a fejlődés az élet során folyamatos). Az önbizalmán is lehet még fejleszteni - nyilván (részben?) önbazalmi kérdés is, hogy idegesítőnek érzi magát, és úgy véli, terhére van másoknak. Persze lehet, hogy ez nem csak önbizalmi kérdés, mert elképelhető, hogy most, hogy a korábbi gátlásait levetkőzte, vagy legalábbis sokat abból, olyan viselkedések kerültek felszínre, amit még "be kell szabályozni". Megértem, hogy bizonyos tekintetben nosztalgiával viszonyul régi önmagához, de élni csak "előrefelé" lehet. Vagyis a pszichológusa segítségével, vagy egyedül, ha éppen nem jár pszichológushoz, azt kellene megvizsgálni, hogy a régi önmaga mit taníthat a mostaninak úgy, hogy közben a mostani önmaga jó tulajdonságait, képességeit is megtartja. Mondhatom másképp is: talán a jelenlegi társas életében jobban kell figyelnie másokra? Vajon hol vannak, és mi a sajátossága azoknak a pillanatoknak, amikor a viselkedése mások számára idegesítővé válik? Ezeken a viselkedéseken biztosan lehet változtatni. Önzőnek látszó módon viselkedni, és valóban önzőnek lenni az két dolog. Vajon Önnél melyikről lehet főként szó? Az sem lehetetlen, hogy nem is idegesítő a viselkedése, hanem önbizalomproblémák, és bizonyos szorongásosság miatt észleli magát eképpen. Ha volna olyan jóbarát, akit meg lehetne erről kérdezni, hogy ő hogyan látja Önt, az sokat segíthet. Szóval ne adja fel a sokéves munkája eredményét, hanem folytassa azt az önismereti és fejlődési, terápiás folyamatot, amit elkezdett, vizsgálja meg, mi csúszhatott félre, és változtasson, amin változtatnia kell. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
