A kérdés
Tisztelt szakértő! 27 éves srác vagyok. Nem vagyok mostanában elégedett az életemmel, nem vittem, annyira, mint szerettem volna, vagy, ahogyan elképzeltem. Nem vagyok elégdett a munkahelyi teljesítményemmel, sok ott a stressz, nem minden feladatot tudok jól ellátni. Viszont nem tudom, hogy enélkül az állás nélkül mi lenne velem. Tegnap munka után idegileg kierültem, és cseteltem a szülői háztól már elköltözött öcsémmel. Viszont eközben elsírtam magam, és a plüsskutyámat ölelgetve, és azt mondogatva, hogy "ne sírj, kutyus, nincs semmi baj kutyus" próbáltam magamat vigasztalni. a vigasztaló szavakat a plüsskutyámnak címezve. Mennyire furcsa, ez a gyermeteg viselkedés a részemről, hogy idegi kimerülés esetén így nyugtatom magam? A plüsseimmel alszom akkor is, ha jól vagyok. De most egy mélyebb kilátástalanabb időszakban vagyok, és úgy érzem még inkább gyermeteg lettem. KöszönettelA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves 27 éves srác! Először is engedd meg, hogy tegezzelek. Nekem könnyebb így fogalmaznom, remélem számodra is rendben van. Mindnyájunknak fontos a biztonság. Úgy tűnik számodra a plüssállatok jelentik ezt. Ezzel egyrészről semmi gond sincs szerintem, hiszen mindnyájan kialakítjuk a saját megküzdési stratégiáinkat, és szuper, hogy van valamilyen eszköz a kezedben, hogy megnyugtasd magad. Másrészről viszont kérdéses, hogy Te hogy éled meg ezeket a szituációkat. Mennyire általános az, hogy idegileg így ki vagy merülve? A fent leírtakon kívül milyen eszközeid vannak, hogy támogasd magad? Hogy tudod kezelni a stresszt? Ki van a környezetedben aki tud támogatni téged, akit esetleg fel tudsz hívni ilyenkor? Az, hogy ha nehezebb időszakon megyünk keresztül, gyermekibb állapotba kerülünk, a felnőtt megküzdési stratégiáink egy időre kevésbé jól funkcionálnak, nagyon is létező, és teljesen normális folyamat. Megintcsak fontos hangsúlyoznom, hogy Te ismered magad, tudod az előzményeket, hogy mennyire elhúzódó ez az idegileg kimerült állapot. Szeretnélek bátorítani, hogy ha szükséges, kérj segítséget! Átmenetileg akár egy segélyvonal is megteszi. Ha úgy érzed nem vagy ok, kérj beutalót pszichiátriára a háziorvosodtól, vagy ha teheted keress fel egy pszichológust. Segítséget kérni bátor és felelősségteljes lépés. Minden jót kívánok Neked!Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
