A traumatikus életesemény valamilyen olyan súlyosan fenyegető esemény, amellyel a személy aktuálisan nem tud megküzdeni, ezért a pszichésen adaptív mechanizmusok helyett maladaptív alkalmazkodás jön létre a trauma következtében (Sar & Ozturk, 2006). Világszerte, a felnőtt emberek több, mint 70%-a él át valamilyen traumatikus életeseményt élete során, 31%-a az embereknek pedig 4 vagy több traumatikus életeseményt kell, hogy átéljen. A nagy gyakoriság ellenére az emberek nagyobb részénél mégsem alakul ki a klinikai szintű PTSD. A zavar élettartam prevalenciája függ a szociális háttértényezőktől, valamint, hogy milyen országban vizsgáljuk, azonban az elmondható, hogy a PTSD élettartam prevalenciája 1,3-12,2% között mozog.
Az, hogy egy traumatikus esemény átélése után kialakul-e a PTSD függ a traumás esemény jellegétől (pl. bejósolhatóság, kontroll, súlyos sérülés, vér látványa, halálos kimenetel stb.), súlyosságától, illetve egyéni faktoroktól. A gyermekkori traumák, korábban elszenvedett egyéb traumák is rizikófaktorok, valamint a jelen traumát megelőzően már fennálló mentális zavarok is növelik a PTSD kialakulásának esélyét. A PTSD esetében biológiai változások is kimutathatók, amik a traumát követően jönnek létre (neuroinflammáció, immunrendszer és hormonális rendszerbeli változások (HPA-tengely), azonban a traumát megelőzően is kimutathatók olyan genetikai, biológiai jellegzetességek, amik hajlamosítják a traumát elszenvedett személyeket arra, hogy esetükben kialakuljon a PTSD (pl. FKBP5 gén polimorfizmusa, trauma előtti magasabb pulzus és légzésritmus, alacsony kortizol szint) (Sar & Ozturk, 2006).
Az esetek több, mint 50%-ában a PTSD mellett hangulati zavarokat, szorongásos zavarokat és szerhasználati zavarokat lehet diagnosztizálni, tehát a PTSD magas komorbiditással rendelkezik (Sar & Ozturk, 2006). A tünetek jelentős átfedésben vannak a szorongásos és hangulati zavarok tüneteivel (szorongás, hyperarousal, alvászavar, negatív hangulat, elkerülő viselkedésmódok, negatív hiedelmek, közönyösség stb.). A PTSD esetében ezek a tünetek leginkább a traumatikus eseményekkel kapcsolatosak. A trauma kiváltotta zavarokra különösen jellemző a traumatikus eseményekkel/emlékekkel kapcsolatos betolakodó tünetek megjelenése (akaratlan betolakodó emlékek a traumáról, visszatérő nyomasztó álmok, disszociatív „flashback” reakciók stb.), ami más, nem traumás eredetű szorongásos vagy hangulatzavarban nem jellemző.
Komment írása