Testvérféltékenység- betolakodó vagy ajándék a testvér?

Az első gyermek születése újrastrukturálja a párkapcsolatot, majd minden további gyermek érkezése hatással van a család szerkezetére, átalakulnak a szokások, új keretek állnak fel. Újszülöttkorban az édesanya és a baba szimbiotikus kapcsolatából a többi családtag kirekesztve érezheti magát, ez indíthatja be a féltékenységi reakciókat.

Szülőként fontos látni, hogy ha testvér születik a családba, mindig a nagyobb gyerek van rosszabb helyzetben. A testvérség egy ellentmondásos érzés, egyszerre lehet benne a szeretet és a gyűlölet. Hiszen nagyon nehéz osztozkodni, főleg egy olyan tárgyon, amivel kapcsolatban evolúciósan a maximalizálás igénye van belénk kódolva. Ugyanis minden gyermek egy szülőpárral rendelkezik, a cél, hogy minél többet kapjon tőlük, míg a szülők több gyermekkel is megélhetik szülőségüket.

A testvérféltékenység jelei

A nagyobb testvérek szintén részesei a várandósságnak. Előfordulhat, de ritka, hogy már ilyenkor jelentkezzenek féltékenységi reakciók. Ez annak is köszönhető, hogy a szülők általában úgy kommunikálnak, hogy „testvéred lesz”. Tehát bevonják, a részesének érzi magát a nagyobb, úgy értelmezi, hogy ő fog kapni valamit, valakit. Ezzel szemben a kistestvér hazaérkezésével minden másképp lesz, mint ahogy esetleg gondolta. Sokkal kevesebb jut az anyukájából, a testvére folyton sír, csak óvatosan lehet vele bánni, mindenki őt csodálja. Sehol nem látja a beígért nyereséget. Annak ellenére, hogy ő próbál csendben játszani, türelmes lenni, a másik türelmetlen ordítozó van figyelemmel kitüntetve. Ezért gyakran választják azt a stratégiát nagyobb testvérek, hogy elkezdenek egy korábbi életkorra jellemző viselkedéseket produkálni, kisbabásan viselkedni. Nem a szüleiket szeretnék bosszantani, hanem krízisükben így próbának figyelmet szerezni.

Jellemző lehet még az indulatosság, agresszió, szorongás, ami alvászavarban, evészavarban jelentkezhet.

Nem csak a kistestvér születésekor van jelen a féltékenység, és a későbbiekben a kisebbik testvérnél is jelentkezhet. Nagyobb korban a testvéri veszekedések mögött is az a szándék áll, hogy a szülőt választás elé állítsák, kit szeret jobban. Éppen ezért érdemes igazságtétel, hibás kijelölése nélkül szétválasztani és megvigasztalni a civakodó testvéreket. Nem mondhatjuk a nagynak, hogy mindig engedjen, mert ő a nagyobbik, mert ez csak további feszültséget szül benne. Fontos mindegyik gyermeket saját magában és nem összehasonlításban nézni.

Minden gyermek verseng szülei elismeréséért, figyelméért, szeretetéért. Ha megparancsoljuk gyermekünknek, hogy szeresse a testvérét, akkor azt a feltételt szabjuk meg szeretetünknek, hogy a versenytársát helyezze maga elé. Éppen ezért fontos máshonnan segíteni őket a harmonikus kapcsolat kialakításában. Nem használhatjuk őket egymás ellen, hiszen ezzel eredeti célunk ellen teszünk.

A testvérféltékenység egy természetes reakció, a szülőknek ezért nem kell hibásnak érezniük magukat. A kistestvérek érkezésével a szülők figyelme magától értetődő módon nagyobb mértékben az újszülöttre helyeződik. Ha megértjük és elfogadjuk, mi zajlik a nagyobb testvérben, saját időt tudunk neki is szentelni, könnyebben tudja a testvérét valóban ajándéknak megélni.