Szexfüggőség. Az emberek többsége találkozott már a fogalommal valahol: újságban olvasva, televízióban, vagy akár egy-egy ismerőse önfeltárulkozása közben. Fontos kiemelni, hogy maga a szexuális addikció fogalma egy gyűjtőfogalom, amely különböző (problémás) megjelenési formákat foglal magában (pl.: kényszeres maszturbáció, pornófüggőség, stb). Számtalan fajta függőség létezik, legyen szó szerhasználatról, vagy egyéb viselkedéses addikcióról. Egy láncdohányosnál, egy alkohol- vagy egy drogfüggőnél szemmel láthatóbb jelei vannak a kóros viselkedésmintázatnak (pl.: cigaretta szag, a szerek által kiváltott hatások viselkedéses jelei, stb). Mind az adott egyén, mind a környezete sokkal reaktívabb (vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy megvan az esély, hogy reaktívabb legyen, tegyen valamit, felismerje a bajt). Viselkedéses addikciónál, adott esetben a szexfüggőségnél már bonyolultabb a helyzet. Vajon miért? Ennek megválaszolása elég összetett kérdés.
Először is, közismert, hogy a szexnek mind biológiai, mind pszichológiai értelemben rendkívül pozitív hatásai vannak. Például fizikai aktivitás révén zsírégető hatású, javítja a keringési rendszert, olyan hormonokat szabadít fel, amelyek stresszcsökkentő hatásúak, ezáltal javul a közérzet. Hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni az előnyeit. Valójában, ezért is vagyunk kevésbé hajlamosak a hiperszexualitást mint függőséget címkézni, hiszen a függőség szónak van egy pejoratív hangzása. Felvetül számos kérdés: miért is látnánk el negatív jelentéssel valamit, ami ennyi haszonnal és ekkora élvezeti faktorral jár számunkra? Lehet-e egyáltalán túlzásba vinni a szexet? Lehet-e egyáltalán definiálni azt, hogy milyen gyakoriság és intenzitás felett beszélünk zavarról? Csupán mennyiség alapján szexfüggőnek diagnosztizálni valakit nem lehet és nem is szabad, hiszen eltérő, hogy milyen libidóval rendelkezünk. Senkinek sem kell szégyenkeznie, vagy függőnek tekintenie magát amiatt, ha például hetente tízszer igényli a szexuális együttlétet (akkor sem, ha heti egyszer). Azonban diagnosztikai szempontból a gyakoriság mértéke kiindulópontként szolgál. Fontos, hogy a szexuális aktusok száma helyett a szexfüggőt sokkal inkább az alábbi viselkedéses jellemzők teszik dependenssé:
- sikertelenül ellenáll különböző szexuális hívóingerekre (pl.: egy fehérneműs nő képe), amelyek az adott szexuális viselkedés végrehajtására ösztönzik - jelentős időtöltés és erőfeszítés ezekkel az ingerekkel és a kiváltott szexuális viselkedéssel (nagyobb mértékben és tovább, mint szeretné)
- feszültnek érzi magát az adott szexuális viselkedés végrehajtása előtt, úgy érzi, hogy a cselekedet által kiváltott öröm ezt feloldja
- ténylegesen bekövetkezik az ideiglenes feszültségcsökkenés, azonban ez az állapot csupán rövid ideig áll fenn (általában minél súlyosabb a függőség, annál rövidebb ez az idő, tolerancia alakul ki, így emelnie kell a gyakoriságon, vagy az intenzitáson): megtanulja az adott személy, hogy a feszültségcsökkenés együtt jár a szexuális tevékenységgel, így újra alkalmazza, kialakul egy ördögi kör
- habár egy idő után erőfeszítéseket tesz a tevékenység csökkentésére, abbahagyására vagy kontrolljára, rendszerint ezek sikertelenek, nyugtalanság, ingerültség lesz rajta úrrá, ha képtelen a szexuális viselkedés végrehajtására
Látszik tehát a viselkedéses jellemzők alapján, hogy egy kontrollvesztett állapotról beszélünk, ami elég sokáig, akár évekig, évtizedekig nem tudatosul a súlyos következmények (szociális, anyagi, fizikai és pszichológiai) ellenére sem. Úgy is folytatja a szexfüggő a káros viselkedést, hogy tudatában van a jelentős kockázatvállalásnak és a súlyos következményeknek (pl.: nemi betegségek, munkahely elvesztése, stb.) A szexuális vágy tölti ki az érintett egyén mindennapjait, fontos kötelezettségeit hanyagolja az élet szinte minden területén, teljesítménye leromlik. Általában a szexfüggők, már csak akkor kérik szakember segítségét, amikor életmódjuk miatt olyan súlyos társas veszteséget kell átélniük, amelyek nehezen visszafordíthatók. Ilyen például: barátok, párkapcsolat, család elvesztése.
Visszatérve a korábban felvetült kérdésünkre: miért is bonyolult a szexfüggőség belátása, felismerése? A további válaszokhoz elég, ha egy pillanatra alkalmazzuk sztereotípiáinkat. Például ha egy férfi állandóan váltogatja partnereit, extrém szexuális tevékenységbe vonódik be, azt hajlamosak vagyunk normálisan kezelni, hiszen a férfinak ki kell elégítenie testi vágyait, szaporodnia kell, ez evolúciósan kódolva van. Ezzel szemben a nő? Ha egy nő több szexpartnerrel rendelkezik, akkor már rögtön erkölcstelennek, nimfománnak vagyunk hajlamosak elkönyvelni. Gondoljuk csak végig, milyen veszélyekkel jár ez. Először is a férfinál, a társadalmi nézetek megtámogatják a függőséget: szexeljen, élje ki magát, ez a dolga. Nőknél pedig kialakulhat egyfajta szégyenérzet, az ítélkezések miatti félelem miatt, hátráltatva ezzel a segítségkérést (igen, mindkét nemet ugyanúgy érinti a szexfüggőség). Alapvetően sok esetben még mindig tabutéma a szexualitás, talán ez is lehet az oka annak, hogy kevesebbet beszélünk nyilvánosan arról, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha valaki függővé válik, vagy hogy hol van az a határvonal, amikor már addikcióról beszélhetünk. Végül ki kell emelni, hogy intim téma lévén elég nehéz bárki elé állnunk és komolyan a szemébe mondani, hogy igen, szexfüggő vagyok. Másfelől a függő személy környezetének is nehéz felismerni az intő jeleket, hiszen a másik szexuális életére nem, vagy csak kevés rálátással rendelkezünk.
Miért is lényeges, hogy komolyan vegyük a szexfüggőség kérdését? A már ismertetett káros következmények közül emelnék ki párat. Él egy általános nézet, amely szerint minden függőséggel valamit kompenzálunk, mindenki okkal lesz függő. Fontos tehát rájönnünk, hogy az adott szexfüggő mégis mit kompenzál, vagy próbál feldolgozni azzal, hogy beletemetkezik a szexualitásba. Kutatások szerint a zavar gyakori együttjárást mutat egyéb pszichiátriai kórképekkel, tehát azok feltárására és hatékony kezelésére is lehetőség nyílik a pszichológiai segítségnyújtás által. Végül nem hagyhatunk figyelmen kívül számos már említett következményt. A szexfüggő sok esetben teljesen elmagányosodik. Ennek káros hatásait úgy vélem, nem kell részletezni. Éppen ezért fontos, hogy segítséget és támogatást kapjanak, hogy lehetőségük legyen újraépíteni társas kapcsolataikat, számos előnyre szert téve ezzel. A fizikai következményeket illetően elkerülhetetlen a szexuális úton terjedő betegségek (STD) megemlítése. Általában a szexualitás társas tevékenység, így partnerünk iránt is felelősek vagyunk. Egy szexfüggő esetében, ha állandó partnerrel rendelkezik, rendkívül nagy kockázatnak van sokszor kitéve a másik fél. A kockázatvállaló szexuális viselkedés miatt a függő személyek hajlamosabbak az óvszerhasználat nélküli szexuális együttlétre számos partnerrel, elősegítve a fertőzések terjesztését, ami például egy HIV-fertőzésnél visszafordíthatatlan következményekkel jár.
Zárógondolatként kiemelném, hogy az emberi szexualitás az egyik legszebb és legtöbb örömmel járó területe az életünknek. Az intimitás, a testi örömök megfelelő megélése az emberi lét kiemelkedő része, attól függetlenül, hogy ki mit szeret, kihez vonzódik. Azonban mint minden tevékenység esetén, az az ideális, ha a szélsőségeket kerüljük: elnyomni sem egészséges, viszont kontrollálhatatlanul megélni sem. Legyünk mi a főnökei saját szexualitásunknak, és ne fordítva történjen mindez. Fontos, hogy kimondjuk, hogy létezik a szexfüggőség jelensége, és elkerülhetetlen a kezelése annak érdekében, hogy se az adott egyén, se a környezete ne váljon a függő nemi életének áldozatává.
Jámbor Krisztián
Komment írása