A túlzott mértékű mozgásos tevékenység nem csupán ránk, hanem közvetlen környezetünkre is káros befolyást gyakorolhat, s a sportot ez esetben már negatív megerősítés ösztönzi, melyek utóbbi minden esetben elhárító vagy elkerülő attitűddel hozhatók összefüggésbe. Ekkor már nem kedvtelésből edzünk, csupán önmagunkat szeretnénk megvédeni annak következményeitől, ha esetleg kihagyunk egy edzést. A cél ekkor már tehát a negatív események vagy érzelmek megelőzése vagy valamilyen kellemetlen érzés elkerülése.
Ráadásul a túlzásba vitt mozgás egyéb rendellenességekhez is vezethet. Ilyen például az evészavarok kialakulása, melyek kiemelkedő gyakorisággal lépnek fel sportolói körökben. A női sportolók 62%-a szenved valamilyen típusú evészavarban, míg a lakosságban az előfordulási gyakoriság átlagban 1–5% között található. Nem elhanyagolható szövődmény a hölgyeknél a menstruációs zavar és az alacsony csontsűrűség sem. Loud 2005-ös, serdülőkorban lévő nőket vizsgáló kutatásának eredménye szerint az evészavarok és a stressztörés előfordulási valószínűségét a fizikai aktivitás függvényében. Állítása szerint azok, akik heti 16 óránál többet sportoltak (pl. futás, gimnasztika), a testtömeg-indextől (BMI) függetlenül sokkal nagyobb rizikót mutattak egy esetleges stressztöréssel szemben.
Mindemellett természetesen nem feledkezhetünk el a mértékletes sport pozitív hatásairól, azonban fontos, hogy a mértékletességet szem előtt tartva vágjunk bele a mozgásba.
www.pszichologiai-tanacsadas.hu
Komment írása