A poszttraumás stressz zavar

 Ez utóbbi eset viszont egyáltalán nem ritka, mint tudjuk, a legbiztonságosabbnak vélt családi környezetben is bekövetkezhet. A fizikai erőszak hatása az áldozatra nézve igen súlyos, gyakran hosszú ideig tart. Ilyenkor nem csupán pszichés, hanem gyakran testi panaszokkal is számolni kell. Részint magának a bántalmazásnak a következtében, részint pedig az átélt stressz hatására. Ez utóbbi miatt sokszor még évekkel a történtek után is számolni kell a következményekkel.

Vannak olyan szakmák, hivatások, melyeknek gyakorlatilag része, hogy az ott dolgozó az átlagembernél jóval több traumatikus eseménynek válik szemtanújává. Ilyen terület az egészségügy, a rendőrség vagy a tűzoltóság. Egy idő után persze meg lehet tanulni azt, hogy valaki (saját lelki egészsége érdekében) kellő távolságtartással kezelje ezeket az eseményeket, ám ez nem mindig sikerül, emiatt állandó odafigyelést igényel, fokozott kockázati tényezőt jelent. Azoknál az embereknél pedig, akik részesei a bekövetkezett traumának, gyakran alakul ki akut vagy poszttraumás stressz zavar.

Önmagában nem szokatlan, hogy traumatikus események átélésekor az emberek jelentős része tapasztal kifejezetten erős szorongást vagy komoly depressziós tüneteket. Ez az állapot a trauma után az esetek többségében viszonylag rövid időn belül rendeződik. Előfordul azonban az is, hogy a szorongás és a depresszió érzése tartósan, jóval az esemény után is fennmarad, és az ezt átélő ember nem tud vele mit kezdeni, nem tudja a történteket feldolgozni. Ebben az esetben beszélhetünk akut vagy poszttraumás stressz zavarról.

A tünetek lényegében hasonlóak, a fő különbség az időtartamban van. Az akut stressz zavar a kiváltó eseményt követő négy héten belül lép fel, időtartama két nap és négy hét között változhat. Poszttraumás stressz zavar esetén a kellemetlen, zavaró tünetetek ezzel szemben négy hétnél hosszabb ideig maradnak fenn, akár hónapokig, elhúzódó, krónikus jelleggel. Előfordul az is, hogy a tünetek csak jóval a traumatikus események után, szinte megmagyarázhatatlanul törnek elő.

Mindkét esetben az egyén olyan eseményt él át, amikor ténylegesen látja más (mások) halálát, saját vagy mások életét veszélyeztető helyzetbe kerül, esetleg súlyos sérülést szenved, vagy annak szemtanúja. Ennek kapcsán intenzív, bénító félelmet, tehetetlenség érzést tapasztal. A későbbiekben pedig a traumát újra és újra átéli: vagy tudatosan befolyásolhatatlanul visszaemlékszik a történtekre, esetleg álmodik róla, lehetnek olyan érzései, mintha ismét megtörténne vele mindez. Minden olyan helyzet, körülmény, ami a traumára emlékezteti, komoly szenvedést okoz, mely a szorongásra jellemző vegetatív reakciókkal is jár.

Ebből következően igyekszik a traumával kapcsolatos helyeket, helyzeteket, beszélgetést, embereket kerülni. Sokszor előfordul az is, hogy nem tudja magát a traumatikus eseményt visszaidézni, olyan, mintha nem emlékezne rá. Mások iránti érdeklődése csökken, a jövő gyakran kilátástalannak tűnik.

Alvászavar, ingerlékenység, koncentrációs problémák, fokozott éberség kísérhetik a fentieket.

Ugyanakkor nem mindenki reagál ilyen érzékenyen a traumatikus eseményekre. Azt, hogy ennek a szakirodalom, a kutatások szerint mi lehet a magyarázata, az írás következő részében fogom bővebben kifejteni.

A második rész ide kattintva olvasható!

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 248-255)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest