Őseink élete még összefonódott a természet ritmusával, érezték, tisztelték és mindennapjaikba emelték annak örök körforgását. November 1-je mindenhol ünnepnek számított.
Az ősz maga az elmúlás analógiájával egyenlő, ezért a természet őszi haldoklásához számtalan mítosz és rítus társul.
Október a Skorpió hava (okt. 24-nov. 22). A skorpió a mitológiában „halálhozó állat”-ként szerepel, de az ősi kultúrákban az élet és a halál örök körforgásának jele volt, majd több korban és kultúrában is a halál és a feltámadás szimbóluma lett. Ezért nem véletlen az sem, hogy a kétnapos hallottünnep a Skorpió hónap első dekádjába a hónap első harmadába) esik, hiszen ebben a rendszerben mindig ez az első dekád határozza meg az egész hónap jelképi karakterét.
(Októbert egyébként a magyar hagyományban a novemberi Mindenszentekről nevezték el Mindszent havának.)
A nyolc legfőbb naptári ünnep koroktól és földrajzi távolságoktól függetlenül minden kultúrában megtalálható, ekkor az ősi népek rituális módokon teremtettek kapcsolatot a földöntúli, természetfeletti erőkkel.
A kelták ennek mintájára ünnepelték a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget, a téli és nyári napfordulót, illetve a kelta kalendárium első napjait. A kelták főbb ünnepei az ősi szokások alapján az alábbiak:
- November 1. Samhain; a kelta újév, az ősök és az alvilági szellemek ünnepe
- Február 1. Imbolc; a növekvő fény, megtisztulás ünnepe
- Május 1. Beltane: a virágbaborulás, lombok, szerelem, isteni nász ünnepe
- Augusztus 1. Lugnasadh, Lammas: gabona, aratás, új kenyér ünnepe
- Téli napforduló, Yule; a Napisten újjászületésének ünnepe
- Nyári napforduló, Litha, Midsummer; a Napisten és Földanya nászünnepe
- Őszi napéjegyenlőség Mabon; betakarítás, szüret, a nagy nyári munkák befejezésének ünnepe
- Tavaszi napéjegyenlőség Ostara; az ébredő természet, a tavasz ünnepe
A kelta ünnepek közül a november 1-jén tartott Samhain ünnepe volt a legfontosabb, hiszen ez egyben a kelta kalendárium, az újév, valamint a tél kezdetét is jelentette. A pogány népek körében ugyanakkor ez az ünnep jelentette a betakarítás utáni jól megérdemelt pihenést és örvendezést is, amikor megköszönték a termést.
Az e napon tartott kelta szokásokra az archaikus kultúrákra jellemző egyensúlyra való törekvés mutatkozik meg. Mivel a kelták fő tevékenysége a pásztorkodás volt, így nyájaik fölöslegét ezen a napon vágták le, juhaikat pedig pároztatták a jövő évi szaporulat biztosítása érdekében. Ezzel tisztelték az óév elmúlását, és úgy tartották, hogy a halált az új élet teremtése győzheti le.
Az újév kezdete azért esik egybe a természet sötétedésével, mert a pogány népeknél a sötétség, sötétedés jelképesen mindig megelőzte a világosságot, ugyanúgy, ahogy a földbe vetett csírának is szüksége van a sötét, nyirkos talaj nyújtotta biztonságra ahhoz, hogy megerősödjék, kifejlődjék, majd idővel virágba boruljon és termést hozhasson.
(Május 1-jén Beltane ünnepével az év második, "napos felének" eljövetelét üdvözölték.)
Mivel a kelták mindig napnyugtától napnyugtáig számítottak egy napot, ezért ünnepeik is a megadott nap előestéjén kezdődtek - ezért van október 31-nek jelentősége, melyet egyben az év legmágikusabb éjszakájának tartottak. Úgy hitték, hogy ez a nap, az ünnep előestéje nem tartozik az óévhez és az újévhez sem. Hitük szerint ekkor érvényüket vesztik a természeti törvények, megszűnik az idő, az élők és holtak között pedig leomlik a válaszfal, melynek következtében a holtak szellemei elhagyják sírjaikat és szabadon kószálnak az élők között.
Ezt a mágikus éjszakát számtalan szertartással ünnepelték meg, örömtüzeket gyújtottak, kísértethistóriákat meséltek vagy jósoltak egymásnak. Hogy megosszák örömeiket az elhunyt ősökkel, étel- és italáldozatot (illetve a korai időkben emberáldozatot) mutattak be nekik, mely hagyomány ma is tovább él Írországban, ahol ételt hagynak éjszakára az asztalon a családi szellemeknek - úgy, ahogy egykor ez a magyar hagyományban is megszokott volt halottak napján, illetve karácsonykor.
Innen erednek a Mindenszentek előestéjén, Halloween-kor szokásos kísérteties és boszorkányos tréfák és hagyományok is.
A korai egyház nem vehette semmibe ezt a nagy fontosságú ünnepet, így annak betiltása helyett inkább az ókeresztény szokásokat igazították hozzá. Így az egyház november 1-ét 835-ben Mindenszentek napjává tette, az élők az üdvözülteket köszöntik ezen a napon. Ehhez hasonlóan a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a halottak napja, melynek során a tisztítótűzben szenvedő lelkekről emlékeznek. A kettős gyásznap, Mindenszentek és Halottak napja tehát egy ünnepből, a kelta Samhain ünnepéből eredeztethető.
Az ősz maga az elmúlás analógiájával egyenlő, ezért a természet őszi haldoklásához számtalan mítosz és rítus társul.
Október a Skorpió hava (okt. 24-nov. 22). A skorpió a mitológiában „halálhozó állat”-ként szerepel, de az ősi kultúrákban az élet és a halál örök körforgásának jele volt, majd több korban és kultúrában is a halál és a feltámadás szimbóluma lett. Ezért nem véletlen az sem, hogy a kétnapos hallottünnep a Skorpió hónap első dekádjába a hónap első harmadába) esik, hiszen ebben a rendszerben mindig ez az első dekád határozza meg az egész hónap jelképi karakterét.
(Októbert egyébként a magyar hagyományban a novemberi Mindenszentekről nevezték el Mindszent havának.)
A nyolc legfőbb naptári ünnep koroktól és földrajzi távolságoktól függetlenül minden kultúrában megtalálható, ekkor az ősi népek rituális módokon teremtettek kapcsolatot a földöntúli, természetfeletti erőkkel.
A kelták ennek mintájára ünnepelték a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget, a téli és nyári napfordulót, illetve a kelta kalendárium első napjait. A kelták főbb ünnepei az ősi szokások alapján az alábbiak:
- November 1. Samhain; a kelta újév, az ősök és az alvilági szellemek ünnepe
- Február 1. Imbolc; a növekvő fény, megtisztulás ünnepe
- Május 1. Beltane: a virágbaborulás, lombok, szerelem, isteni nász ünnepe
- Augusztus 1. Lugnasadh, Lammas: gabona, aratás, új kenyér ünnepe
- Téli napforduló, Yule; a Napisten újjászületésének ünnepe
- Nyári napforduló, Litha, Midsummer; a Napisten és Földanya nászünnepe
- Őszi napéjegyenlőség Mabon; betakarítás, szüret, a nagy nyári munkák befejezésének ünnepe
- Tavaszi napéjegyenlőség Ostara; az ébredő természet, a tavasz ünnepe
A kelta ünnepek közül a november 1-jén tartott Samhain ünnepe volt a legfontosabb, hiszen ez egyben a kelta kalendárium, az újév, valamint a tél kezdetét is jelentette. A pogány népek körében ugyanakkor ez az ünnep jelentette a betakarítás utáni jól megérdemelt pihenést és örvendezést is, amikor megköszönték a termést.
Az e napon tartott kelta szokásokra az archaikus kultúrákra jellemző egyensúlyra való törekvés mutatkozik meg. Mivel a kelták fő tevékenysége a pásztorkodás volt, így nyájaik fölöslegét ezen a napon vágták le, juhaikat pedig pároztatták a jövő évi szaporulat biztosítása érdekében. Ezzel tisztelték az óév elmúlását, és úgy tartották, hogy a halált az új élet teremtése győzheti le.
Az újév kezdete azért esik egybe a természet sötétedésével, mert a pogány népeknél a sötétség, sötétedés jelképesen mindig megelőzte a világosságot, ugyanúgy, ahogy a földbe vetett csírának is szüksége van a sötét, nyirkos talaj nyújtotta biztonságra ahhoz, hogy megerősödjék, kifejlődjék, majd idővel virágba boruljon és termést hozhasson.
(Május 1-jén Beltane ünnepével az év második, "napos felének" eljövetelét üdvözölték.)
Mivel a kelták mindig napnyugtától napnyugtáig számítottak egy napot, ezért ünnepeik is a megadott nap előestéjén kezdődtek - ezért van október 31-nek jelentősége, melyet egyben az év legmágikusabb éjszakájának tartottak. Úgy hitték, hogy ez a nap, az ünnep előestéje nem tartozik az óévhez és az újévhez sem. Hitük szerint ekkor érvényüket vesztik a természeti törvények, megszűnik az idő, az élők és holtak között pedig leomlik a válaszfal, melynek következtében a holtak szellemei elhagyják sírjaikat és szabadon kószálnak az élők között.
Ezt a mágikus éjszakát számtalan szertartással ünnepelték meg, örömtüzeket gyújtottak, kísértethistóriákat meséltek vagy jósoltak egymásnak. Hogy megosszák örömeiket az elhunyt ősökkel, étel- és italáldozatot (illetve a korai időkben emberáldozatot) mutattak be nekik, mely hagyomány ma is tovább él Írországban, ahol ételt hagynak éjszakára az asztalon a családi szellemeknek - úgy, ahogy egykor ez a magyar hagyományban is megszokott volt halottak napján, illetve karácsonykor.
Innen erednek a Mindenszentek előestéjén, Halloween-kor szokásos kísérteties és boszorkányos tréfák és hagyományok is.
A korai egyház nem vehette semmibe ezt a nagy fontosságú ünnepet, így annak betiltása helyett inkább az ókeresztény szokásokat igazították hozzá. Így az egyház november 1-ét 835-ben Mindenszentek napjává tette, az élők az üdvözülteket köszöntik ezen a napon. Ehhez hasonlóan a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a halottak napja, melynek során a tisztítótűzben szenvedő lelkekről emlékeznek. A kettős gyásznap, Mindenszentek és Halottak napja tehát egy ünnepből, a kelta Samhain ünnepéből eredeztethető.
Az alábbi művek alapján:
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (1997). Csokonai Kiadó
Brigitte Hamann: A tizenkét archetípus (2011). Bioenergetic Kft. Szekszárd
Wikipédia: Kelta kalendárium
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (1997). Csokonai Kiadó
Brigitte Hamann: A tizenkét archetípus (2011). Bioenergetic Kft. Szekszárd
Wikipédia: Kelta kalendárium
A blogbejegyzést Bogdán Brigitta (Tanácsadó szakpszichológus, Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Komment írása