Különösen akkor érvényes ez a kérdés, ha gyarapodó túlsúllyal élünk, hangulati zavaraink gyakoriak, esetleg aggodalom, magány kíséri hétköznapjainkat.
Mindennek eldöntésére 6 kérdést érdemes feltennünk:
- Amikor szorongok, enni kezdek?
- Amikor szomorú vagyok, gyakran túl sokat eszem?
- Amikor feszült vagyok, vagy fel vagyok húzva, gyakran úgy érzem, hogy ennem kell?
- Amikor magányos vagyok, evéssel vigasztalódom?
- Amikor ideges vagyok, evéssel próbálom megnyugtatni magam?
- Amikor levert vagyok, enni akarok?
Ez a hajlam kapcsolatot mutat a rosszabb hangulattal, az általános szorongásszinttel, és az evés feletti alacsonyabb kontrollal. Mivel az életben rengeteg stressz ér minket, egyre többször, egyre automatikusabban nyúlhatunk az ételhez, mint téves önmegnyugtatási eszközhöz. Emiatt az érzelmi evéssel küzdő személyek gyakran előbb-utóbb súlyfelesleggel gyarapodnak, amely egészen az elhízásig vezethet. Bár az érzelmi evés nem számít klasszikus értelmében vett, pszichiátriai súlyosságú evészavarnak, mégis közrejátszik a szorongásszintünk, napi problémáink és a kontrollálatlan evés között, így leküzdése kifejezetten fontos az egészséges táplálkozásban és testsúlyrendezésben.
Az érzelmi evés kezelésének megfelelő eszköze lehet az elhízás Cooper-Fairburn-féle viselkedésterápiája és az elhízás kezelésére adaptált stresszkezelő tréning. Ez olyan pszichológiai tényezőket céloz, mint az érzelmi- és problémafókuszú megküzdés alapvető technikái:
- az érzelmek azonosítását segítő naplójegyzet
- feszültséglevezető-módszerek, mint az átkeretezés és relaxáció
- az asszertív kommunikáció, kérések, nemet mondás
- és problémamegoldás képességeinek fejlesztése.
Mivel a probléma egyre sürgetőbb egészségi, társas és lelki problémákkal járhat, kezelése viszont jól leírt, érdemes hamar lépnünk saját jókedvünkért, egészségünkért.
Komment írása