Mediáció vagy párterápia? 1.

Ha a párkapcsolatban válságos időszak következik be, a pár gyakran eljut egy olyan pontra, amikor ők ketten már nem tudják megoldani a problémát. Ilyenkor a család, barátok segítsége sem bizonyul hatékonynak, többek között azért, mert ők elfogultak lehetnek mindkét vagy akár csak az egyik szereplővel kapcsolatban, sőt akár ők is részesei lehetnek a problémának. Könnyen belesodródhat a pár egy spirálba, vagy nevezhetjük ezt ördögi körnek is, ahonnan nehéz kiutat találni, mert mindig ugyanoda jutnak vissza. Ilyen esetben jó döntés lehet külső segítséget kérni, aki más nézőpontot ad. No, de kitől?
A következőkben a mediáció és a párterápia néhány jellegzetességéről írok majd. Ezzel próbálok segítséget nyújtani ahhoz, hogy a fent említett válságos helyzetben milyen külső segítséget érdemes kérni. Ugyanis laikusként ennek az eldöntése egyáltalán nem könnyű.
A mediáció alapvetően egy konfliktuskezelési módszer, amelyben egy külső, harmadik személy (pontosabban két személy) segít a feleknek abban, hogy egyezségre jussanak egy konkrét probléma kapcsán. Most a párkapcsolati, válási mediációról lesz szó, de ezen kívül a mediációnak számos egyéb fajtája van még.
A család- vagy párterápia egy pszichológiai módszer, amely a családi rendszert nézve igyekszik megoldást találni a rendszerben keletkező problémákra. A párterápia tehát egy átfogóbb képet néz, a teljes rendszert igyekszik megérteni. Az egyik különbség a két módszer között, hogy míg pszichológus lehet mediátor, ahhoz, hogy valaki mediátor legyen, nem feltétlenül kell pszichológusnak lennie. (A párterapeuták rendszerint pszichológusok.)
Mindkét módszer esetén a szereplők közösen határozzák meg azt, hogy mi a közös munka célja. Gyakori, de téves elképzelés az, hogy a párterápia mindenképp a pár összetartásán, megmentésén dolgozik, a mediáció pedig a békés elválásban segít. A párterápiában, ha a pár tagjai célként azt határozzák meg, hogy a problémák megoldása után közösen szeretnék folytatni, akkor ezen dolgoznak a szakemberekkel együtt, de ha a békés elválást, akkor azon. (Természetesen a célok a folyamat közben változhatnak, ez is a munka része, és velejárója lehet.)
Szintén igaz mindkét módszerre, hogy általában két szakember vesz részt a folyamatban. Ez többek között a különböző nézőpontok megértésében segít, illetve a függetlenség, pártatlanság kialakításában. Ez utóbbi pedig nagyon fontos része mindkét folyamatnak: mind a mediátor, mind a párterapeuta független, pártatlan szakember, akinek nincsenek egyéni céljai a hozott problémával kapcsolatban. Ha lennének, az nagyban hátráltatná a közös munkát, és a pár tagjaiban ellenállást válthatna ki.
A fentiekben néhány jellegzetességet igyekeztem felvillantani a két módszerről, de ezeket még hosszan lehetne folytatni. Nagyon röviden, a mediációt egy konkrét konfliktushelyzet megoldására érdemes választani (például, ha a válófélben lévő felek nem egyeznek a közös gyerek láthatását vagy más kérdést illetően). Párterapeutát akkor célszerű keresni, ha nem ennyire egyértelmű a konfliktusos kérdés, illetve akkor, ha mélyebbre mutatnak a problémák gyökerei, hosszabban, mélyrehatóbban szeretne foglalkozni azzal a pár, hogy mi történt, történik közöttük, és azzal, hogy hogyan oldhatók, előzhetők meg a problémáik, akár ebben a kapcsolatban, akár egy következőben.
A blog bejegyzés folytatása néhány hét múlva következik.