Kötődés és testi-lelki egészség

Szorosabb jelentésében a kötődés gyermek és szülő közti kötelék, melyben a gyermeki és gondozói viselkedés egymás komplementerét képzi. Bowlby (1985) szerint a gyermekkori egy kötődés evolúciós jelentőségű, ösztönalapú, veleszületett motivációs és viselkedéses rendszer. Célja a fizikai túlélés és a biztonság élményének megteremtése, ennek érdekében a pedig a gyermek és legfontosabb mások közti közelség szabályozása (Ainswoth, 1985). A biztonság érdekében a gyermek általánosan szülőjénél keresi a megnyugvást. Serdülő- és fiatal felnőttkorra a megnyugtatás bizonyos funkcióit fokozatosan a pár-, és részben a baráti kapcsolatok veszik át (Bowlby, 1973). Mivel a szülő a védelem forrása, az ő elérhetősége, megbízhatósága erőteljesen befolyásolja a gyermek érzéseit, elvárásait, védekezéseit, biztonságkereső viselkedését. A kötődési viselkedés négy alapvető összetevője (Vankó, 2012): (1) a gyermek igénye a szülő közelében lenni. (2) A szülő, mint biztonságos bázis a felfedezéshez. (3) Biztonságos menedék, ahova mindig vissza lehet térni. (4)  A gyermek tiltakozása a szeparáció ellen, belekapaszkodik szülőjébe. Az ezek „sikeressége” vonatkozó tapasztalatok alapján kialakuló, gyermeket és kötődési személyt egy egészbe foglaló rendszert Bowlby (1977) ún. „belső munkamodell”-nek nevezte. A modell magában foglalja a gyermek saját magáról és a világról kialakított sémáját. A kapcsolatok belső valóságképként befolyásolja a gyermek elvárásait, hiedelmeit, észlelését a kapcsolati térben (Vankó, 2012).

A kötődés jellemzői jó eséllyel beépülnek a személyiségbe és kapcsolati működésbe, mintegy a kapcsolati dinamikák prototípusát képezve (Fraley, 2002). Evvel mintát biztosítanak a későbbi társas interakcióknak. A gyermekkori kötődés mintái elég tartósak az életút alatt (Bowlby, 1977), ha a munkamodelljei nyitottak is az alakulásra az élethelyzetek függvényében (Vankó, 2012).

Kötődési típusok

A kötődési viselkedés tipizálásának talán legismertebb példája Ainswoth (1969, 1970, 1985) idegenhelyzet vizsgálata, melyben négy alapvető kötődési típust különböztetett meg:

(1) Biztonságos kötődés (B típus): esetén az anya képes optimális fizikai és pszichológiai biztonságot nyújtani, jelenléte és viselkedése egységes, megbízható, gyermeke érzéseire fogékony. Így a gyermeket is a saját magába és környezetébe vetett bizalom, kapcsolatukat biztos kötődés, stabilitás jellemzi majd. Ez jó eséllyel generalizálódik a későbbi kapcsolatokra (Bowlby, 1977). 

(2) Szorongó elkerülő kötődés (A típus) esetén az anya passzív, elérhetetlen, vagy kifejezetten elutasító, nem nyújt biztonságot, gyermeke élményvilágára kevésbé fogékony. Gyermeke a visszautasításra „saját megtartása érdekben” anya-kerülő stratégiával válaszol. Megpróbál függetlenedni, s bár frusztrálódik, érzelmeit inkább nem fejezi ki. Idő előtt izolálódik, és eltávolodik, az anyától.

(3) Szorongó-ambivalens kötődés (C típus) esetén az anya következetlen, egyszer büntető, máskor esdeklő, majd túlóvó. Emiatt, vagy korai szeparációs élmények talaján szorongás alakul ki a gyermekben a szülői viselkedés bejósolhatatlansága miatt. Lemondani sem tud szülőjéről róla, de megbízni sem benne. Ezért bizonytalan, túlaggódó lesz, és már kisebb stressz esetén is eltúlozza az érzelemkifejezést. Extrém módon követi anyját és tapadósan kötődni próbál, bár miközben keresi a kapcsolatot, ellen is áll neki.

(4) Dezorganizált kötődés (D típus) teljesen kaotikus, gyakran bántalmazó szülői bánásmód mellett alakul ki. A gyermek érzelemvilága, viselkedése ilyenkor széttöredezhet. Jól láthatóak tehát a kötődés minőségének függvényében intenzíven alakuló viselkedés és társas történések, érzelmi és kognitív lenyomatok, melyek meghatározzák a kapcsolati valóságot és benső élményvilágot.

A korai kötődés, mint a lelki egészség rizikótényezője

Ha a szülő viselkedése nem egységes, olykor elérhető, máskor nem, a kötődési személy nem csak frusztráció feloldójává, hanem okozójává is válik. Emiatt lehet, hogy azon gyerekek, akiknek a szülei visszautasítóak és szorongóak voltak, nagyobb valószínűséggel élnek meg erős aggodalmat, hajlamossá válnak a szorongásos zavarokra, gyakran elkerülők vagy ambivalensek lesznek (Muris és mtsai. 2000). Az ambivalens viszony általában tapadós viselkedést hív a gyermektől. Nehezen távolodik el, állandóan aggódik, alig megnyugtatható, tiltakozik az elhagyatás, egyedüllét ellen, mert nem bízik az anyában. Elvárásai magasak, intenzív kötődési viselkedése irritált és haraggal teli lesz. Ez a dinamika Ainthwort (1985) tipológiájában „C típusú”, szorongó és ambivalens kötődésnek felel meg. Felnőttkori kötődési stílusban gondolkodva gyakorlatilag megegyező jellemzőket mutat ún. „kapcsolataiba elmerült kötődés” (Bartholomew, Horowitz, 1991): önmagáról való negatív, és másikról alkotott pozitívabb kép, szorongás és impulzivitás jellemzi. Labilis, negatív én-képe állandó elhagyással fenyeget, emiatt nagy kapcsolati szorongás jellemzi, párkapcsolatán sokat rágódik. Benső valóságát gyakran elárasztják a kapcsolataihoz fűződő gondolatok, a partnerrel való intimitást minden elé helyezi. Ez gyakori dependenciát eredményez, folyton azt érzi, a partnernél nagyobb fokú intimitásra vágyik, ami fokozza aggodalmát és frusztrációját (Vankó, 2012).

Jól látható e mintának az egyéni érzelmi életet és kapcsolati valóságot is erősen dinamizáló, stressz-szintet növelő minősége. A személyközi helyzeteket dekódoló belső sémaként a kötődés ezért a hétköznapi interakciók mellett számos pszichológiai, pszichiátriai jelenséghez is szervesen kapcsolódik. Több vizsgálat talált kapcsolatot a kötődés minősége és a mentális problémák közt (Zachrisson, Skarderud, 2010). A bizonytalan kötődés többek közt elkerüléshez, társas konfliktusokhoz, érzelmi problémákhoz vezet kamaszkorban (Bowlby, 1973), de egyes pszichopatológiák kialakulásában is szerepet játszik (Mickelson, Kessler, 1997). Az összefüggés hátterét boncolva Wilkinson (2004) kimutatta, hogy a szülővel való kötődés direkt minőségben befolyásolja az önértékelést és a pszichológiai egészséget is. A kötődés és pszichológiai egészség közi kapcsolatot teljesen az önértékelés közvetíti. Emiatt lehet, hogy az szorongón kötődők emelkedett stresszről és magasabb szerhasználatról, gyakoribb öngyilkossági gondolatokról számoltak be. Családi történetükben jóval magasabb volt a gyermekbántalmazás, a szülőktől való szeparáció, és a válások gyakorisága. (Riggs, Jacobvitz, 2002). Jóval magasabb depressziós, és nagyobb katasztrofizáció jellemezte a szorongó, félelemteli kötődésű személyeket. A kötődési ambivalencia, kapcsolati függőség és aggodalom szintén negatív kapcsolatban állt a mentális egészséggel. Ezek kapcsolatát és mentális egészséggel a szorongás közvetítette (Oliviera és Costa, 2009).

A korai kötődés, mint a lelki egészség védőtényezője

A korai kötődési jellemezők mentális egészséggel való összefüggése védőtényezőként is megjelenik. A biztonságos kötődők kiegyensúlyozottabb, összetettebb és egységesebb én-struktúrával jellemezhetők (Mikulincer, 1995). A biztonságos kötődés lényegesen alacsonyabb depresszióval járt együtt (Ciechanowsky és mtsai. 2003). A kötődési bizalom erősíti a mentális egészséget (Oliviera és Costa, 2009). Ez az összefüggés a korai élményeknek önértékelésre kifejtett hatásának közvetítésével valósul meg. Illetve érdemes ezen eredményeket a megküzdési képességek közvetítőváltozójával értelmezni. A biztonságosan kötődé serdülők lényegesen gördülékenyebben rendezték konfliktusaikat, és jobba tudták szabályozni negatív érzelmeiket, mint bizonytalan kötődésű társaik (Creasey, Kershaw, Boston, 1999).

Tehát a kötődés és annak biztonságossága, mint az egyén és környezete közt közvetítő belső munkamodell, védő- és rizikótényezőként is funkcionálhat. Emiatt az elméletek többsége nem egyirányú, direkt oksági kapcsolat mellett érve, hanem a kötődés közvetítő szerepét hangsúlyozza a pszichés zavarokkal. Így például Unoka (2007, 27. o) szerint „a szülői bánásmód és pszichopatológiai tünetek közt a kötődési kapcsolatok hatására kialakult mentális reprezentációk közvetítenek.” Mivel a kötődési viselkedés célja nem csupán a pszichés, hanem a fizikai biztonság maximalizálása is, a pszichológiai jólléttel való szoros összefonódása mellett kiemelten feltárandó terület a fizikai egészséggel lehetséges, ritkábban elemzett kapcsolata is.

Maunder és Hunter (2008) eredményei alapján a kötődés és bizonytalansága több mechanizmuson keresztül járulhat hozzá egyes fizikai betegségek magasabb rizikójához: (1) A kapcsolat minőségének és az egészségviselkedés összefonódásként. (2) A társas kapcsolatok, stressz, és immunitás összefüggése talaján. (3) A fiziológiai rendszerek stressz-érzékenysége, és az arousal zavarai nyomán. (4) Valamint a negatív hangulat olyan külső szabályozóin keresztül, mint a például alkohol és nikotinhasználat, melyek emelik a betegségrizikót. (5) Feeney (2000) nyomán felvázolhatunk egy visszacsatolásos utat is, mivel a kötődés a szülők gyermekük betegségre adott válaszát is meghatározza. Tehát kihat a család betegségben való beavatkozására is. Emiatt lehetséges, hogy a kötődés biztonságossága összefügg a tünetbeszámolókkal, az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével, és a normális élettevékenységek visszaszorításával is. Ez a kapcsolat részben a stresszre való fogékonyság egyéni különbségeivel magyarázható (Feeney, 2000). De a kötődés és fizikai jóllét kapcsolatát teljességében a pszichofiziológiai és immunológiai szinten zajló összefüggések tárják elénk.

Szülői viselkedés, korai kötődési minták és későbbi fizikai egészség pszichofiziológiai és immunológiai összefüggései

A korai élmények, kötődési minták és a későbbi fizikai egészég kapcsolatát elsősorban az egyéni stressz-érzékenység jelensége alapozza meg. Solomon (1969) kiemelte: a stresszre adott lélektani és pszichfiziológiai válaszkészség határozza meg az immunszupresszió (immunrendszerünk elnyomottságát) szintjét. Az egyéni érzékenység mellett a stressz-teli esemény megjósolhatósága egyaránt alapvető a pszichofiziológiai következmények szempontjából (Lázár, 2009). Kötődési térben gondolkodva a bejósolhatóság alapkritériuma a szülő megbízható elérhetősége, gondoskodásának bejósolhatósága.  Ha a gyermeknek kiszámíthatatlan szeparációt kell megélnie, esetleg a szülő inkonzekvensen jutalmazza és bünteti, vagy saját problémái miatt negligálja, épp ez a fajta kiszámíthatóság sérül. Ez amiatt is fontos, mert az információk egységességének szintén alapvető jelentőséget tulajdoníthatunk az egészség szempontjából (Lázár, 2003). Ha ez sérül, a kontrollálhatatlanság élményét keltve komoly stressz forrásává válhat, negatív immunológiai következményekkel járva. Ha a gyermek kötődési terét nem tudja kiszámíthatónak, megfelelően megbízhatónak megélni, egyértelmű a kontrollvesztettség élménye.

A bizonytalan kötődés tehát (1) a kontrollvesztettség, és az avval járó tehetetlenség miatt járhat negatív immunológiai következményekkel. (2) A bizonytalan kapcsolati tér egyúttal elhúzódó stressz-forrást jelent. Ez fenntartva a kortizol hormon kiválasztódását, hosszú távon erősen csökkenti az immunrendszer ellenálló-képességét. Így a korai anya-gyerek kapcsolat történései az immunkompetencia befolyásolásával akár biológiai alapú védő-, és veszélyeztető tényezővé is válhatnak (Lázár, 2009). A kötődés minősége tehát szervesen kapcsolódik a testi-lelki egészséghez egyaránt.