Tenyér- és talpizzadás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Nagyon jól látja a dolgokat, és az összefüggéseket is. Igen, a szervezete üzen Önnek az izzadással. Ön a konkrét üzenetet még nem érti, de azt már tudja, hogy a vegetatív idegrendszer működésén keresztül üzen. Az izzadás az idegrendszer készenléti állapotának egyik tünete, és ahogyan írta is, Ön úgy érzi, hogy a szervezete állandóan készenléti állapotban van, ráadásul már gyerekkora óta. Ebből az is következik, hogy a tüneti kezeléseknek sok értelme nincs, mert lehet, hogy az izzadás megszűnne, de az eredendő ok, a készenléti állapot ettől még fennmaradna. Azt is fontos tudnia, hogy az eredendő okoknak is több szintje van. Az izzadás eredendő oka az első szinten az idegrendszeri készenléti állapot. A második szintje az, hogy vajon miért van állandóan stresszállapotban, a harmadik szintje pedig az, hogy miért volt arra szükség, hogy gyerekkorában azt tanulja meg a szervezete, hogy minden pillanatban készenlétben kell lenni. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az izzadási hajlam öröklődik, de ennek mértéke a környezeti tényezők és az Ön beállítódása nélkül nem lenne olyan nagy, hogy ennyire zavaró legyen. A tünete az én véleményem szerint enyhíthető, megszüntethető. Első lépésként azt javaslom, hogy tréningezze át az idegrendszerét a készenléti működésből a nyugalmas alapjárati működésre. Ehhez megfelelő módszereket kínál a relaxáció szinte bármely formája, az autogén tréning, a hipnózis vagy az önhipnózis. Az áttanuláshoz arra is szüksége van, hogy újragondolja: az életének mely helyzetei igényelnek valóban vegetatív készültséget, és melyek nem. Második lépésként érdemes lenne kideríteni, hogy gyerekkori élményei milyen hatással vannak a szervezete jelenkori működésére, és ezek az állapotok mai is érvényesek és szükségesek-e. Valószínű Ön védte magát valamivel szemben, amikor gyermekkorában kialakult és állandósult a stresszreakciója. Hogyan áll most azzal a dologgal, amivel szemben védenie kellett Önmagát? Sikerült megoldania? Eltűnt az életéből? Vagy még ma is heves érzelmeket kelt? Ha az összefüggéseket megértjük a gyerekkora és a mostani szorongásai, reakciói között, akkor megtettük a legnagyobb lépést a javulást útján. Utána, harmadik fázisként már csak át kell ültetni mindezt a mindennapok szintjére is, ami pedig a gondolatainak és a viselkedésének átstrukturálását, átformálását jelenti. Ha ezen a 3 fázison végigmegy, akkor minden bizonnyal jelentősen meg fog változni az élete, enyhül és akár teljesen meg is szűnhet a szorongása, és ennek nyomán megváltozik a szervezet működése is. Belefoghat önállóan is, írok néhány könyvet, amelyek segíthetnek, de látja, hogy a 3 fázis eléggé összetett, ezért ha érdemi változást szeretne, akkor érdemes szakemberhez fordulnia. Könyvek: Peurifoy: Szorongás, fóbiák, pánik. Szendi Gábor: Pánik. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve. Ha bármi kérdése van, keressen fel bátran e-mailben. Üdv: G. Tóth Kinga