A kérdés
Tisztelt Pszichológus Nő/Úr! A Férjem Nagyiját betegsége idején két pici ( 2 és ½ éves) gyermekek mellett másfél hétig szakrendelésre vittem ezután kb. 3 hétig otthonápoltam . Sógorom a Férjem testvére az elhunyt családtagok, jeles napjairól, évfordulóiról szépen felépített élettörténetekkel megemlékezik. Így történt most a Nagyi esetében is, de a részletesen jól felépített, megfogalmazott megemlékezésből az én ápolási segítségem kimaradt. Ekkor megkérdeztem a Sógorom, hogy nem emlékezel a segítő munkámra?- mert kimaradt a megemlékezésből. Azt a választ kaptam, hogy „ De igen, de te nem írtad be magad a családunk történetébe”. Ez rendkívül rosszul esett, nagyon fájt és ettől a pillanattól kirekesztettnek érzem magam. Úgy gondolom, hogy köszönetet érdemeltem volna nem pedig 40 év után azt, hogy nem írtam be magam a családjuk történetébe. Talán túl érzékeny vagyok, hogy kirekesztettnek érzem magam ? Tisztelettel kérem Önt, írja meg a véleményét várom válaszát. Hálásan köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Szomorúságot és feszültséget egyaránt érzek soraiban. Ez onnan származik, hogy azt érzi, nem kapott köszönetet gondoskodása után sógorától. Sógora véleménye ezek szerint fontos Önnek, hiszen ellenkező esetben nem tudta volna ez a kijelentése megbántani. Az a kérdés merül fel bennem, hogy a férje vajon megköszönte-e a segítségét, gondoskodását? Ő is így gondolja-e, hogy Ön „nem írta be magát a család történetébe”? Ön a férjét választotta élete párjául, a családját pedig „kapta” vele együtt. Így véleményem szerint a férje véleménye sokkal fontosabb ebben a helyzetben. Az Ön érdemeit, gondoskodását nem teheti semmissé egy-egy ilyen kijelentés. Üdvözlettel: Dr. Tanyi ZsuzsannaKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
