A kérdés
Tisztelt Pszichológus Nő/Úr! A Férjem Nagyiját betegsége idején két pici ( 2 és ½ éves) gyermekek mellett másfél hétig szakrendelésre vittem ezután kb. 3 hétig otthonápoltam . Sógorom a Férjem testvére az elhunyt családtagok, jeles napjairól, évfordulóiról szépen felépített élettörténetekkel megemlékezik. Így történt most a Nagyi esetében is, de a részletesen jól felépített, megfogalmazott megemlékezésből az én ápolási segítségem kimaradt. Ekkor megkérdeztem a Sógorom, hogy nem emlékezel a segítő munkámra?- mert kimaradt a megemlékezésből. Azt a választ kaptam, hogy „ De igen, de te nem írtad be magad a családunk történetébe”. Ez rendkívül rosszul esett, nagyon fájt és ettől a pillanattól kirekesztettnek érzem magam. Úgy gondolom, hogy köszönetet érdemeltem volna nem pedig 40 év után azt, hogy nem írtam be magam a családjuk történetébe. Talán túl érzékeny vagyok, hogy kirekesztettnek érzem magam ? Tisztelettel kérem Önt, írja meg a véleményét várom válaszát. Hálásan köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Tiborné! Véleményem szerint Ön nem túl érzékeny ebben a kérdésben. Érthető vágy, hogy azért, amit letett az asztalra, és amivel segített rajta, szeretné, ha ezt a család elismerné. Ön mélyen tudja, hogy amitt tett az jó, és ezt nem veheti el Öntől senki azzal, hogy nem ismeri el. Ha fontos Önnek a sógora, érdemes nyílt kommunikációval, énüzettel rendezni ezt a problémát, ha azonban nem számí annyira a véleménye, vagy nem fontos Önnek hagyja rá, és ne foglalkozzon vele. Ön jót tett, ezt pedig valakinek az érzéketlensége nem veheti el Öntől. Pálffy PatrikKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
