A kérdés
Tisztelt Szakértő! 25 éves doktorandusz vagyok, aki szeretne változtatni az életén. Szeretem a szakomat, identitástudatot ad. Viszont az utóbbi időben rájöttem, hogy nem szeretnén, ha csupán ez határozna meg. Így azonban útjavesztettnek érzem magam. Régóta szeretnék párkapcsolatot, hosszas próbálkozás után most végre találtam egy fiút, vele 2 hónapja járok. Sajnos a kapcsolat puszta léte stresszforrás számomra. Énem egy része önfeláldozásnak tekinti, egy újabb helyzetnek, ahol meg kell felelni. Ezért nehezen alszom, szorongok, minden problémára azonnali megoldást akarok találni, ezért nem kapcsolok ki. Tudom, hogy az élet túl sok területén próbálok megfelelni, de nem akarom feladni a kapcsolatot, ugyanis vonzódom a páromhoz, aki támogató, gondoskodó, nem benne van a hiba. Rosszabb napjaimon a negatív hang bíztat, hogy igazából nem is akarom őszintén ezt a kapcsolatot, váljak híres kutatóvá, az való nekem. Hiteles a hangja, de nem vagyok hajlandó hinni neki. Ilyen nehéz a változás?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! Leveléből érződik milyen komoly vívódást jelent ez Önnek. Efféle belső küzdelmeink korábbi tapasztalatainkból táplálkoznak. Számos kérdés merült fel bennem ennek kapcsán sorait olvasva. Hogyan volt az elvárásokkal a korábbi kapcsolataiban? Van-e az életének olyan területe, ahol nem kell megfelelnie senkinek? Milyen mintákkal rendelkezik a családjában a karrier és a párkapcsolatok terén? Ezek mind-mind fontos önismereti kérdések, összetettek és időbe telhet választ találni rájuk. Úgy tűnik nekem Ön már elindult egyfajta önismereti úton, hiszen megfogalmazza párkapcsolat iránti igényét, ezzel kapcsolatos dilemmáival foglalkozik. Ugyanakkor ennek a folyamatnak az elején nehéz tudatosan létezni egy párkapcsolatban, számos kérdéssel, kétséggel találjuk szembe magunkat. Részben emiatt, részben erősödő szorongása miatt javaslom, hogy keressen egy megfelelő szakembert mindezek feltárására. A változás, önmagunkkal való munka sok esetben nehéz - akár egy doktoranduszi cím megszerzése - ez is hosszú folyamat. Ehhez adjon időt magának. Életünkben számos tényező sorsszerű lehet, azonban, hogy mit kezdünk ezekkel már a saját döntéseinken, szabad akaratunkon múlik. Sors vagy szabad akarat? Úgy vélem leginkább a kettő együtt érvényes. Belső munkájához a legjobbakat kívánom! Kalász JuditKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
