A kérdés
Üdvözlöm! Több alkalommal fordult elő, hogy a nő felettesem a teljes nevemen szólít (vezetéknév, keresztnév, szintén nő) a beosztottjaim előtt, és az ezt követően a kérdése vagy a mondanivalója nem éppen "barátságos" hangvételű. Előfordult, hogy kérdőrevonás történt, függetlenül attól, hogy nem volt jogos a kérdőrevonása, tekintettel, hogy a válaszomat nem méltatta, mert abból kiderült volna, hogy ő rossz információt kapott, vagyis a véleményemre abszolútt nem volt kíváncsi. Olyan eset is előfordult, szintén a beosztottjaim előtt, hogy olyan jellegű kérdést intézett megszólításként szintén a teljes nevemen, ami nem tartozott a munkához, hogy én tudtam e róla. A kérdés privát jellegű volt más személy jelenlegi állapotára vonatkozóan. A felettes a DISC alapján határozottan piros személyiségtípus, én piros és kék egyenlő arányában szinte. Az egyik beosztottam az ő "barátja". Nem értem annak okát, hogy a felettesem más vezetőkkel miért nem, velem miért viselkedik így. Válaszát köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Köszönöm, hogy írt az oldalra és megtisztelt kérdésével. Nem lehet könnyű, nap mint nap ebben a légkörben jól teljesíteni, töltődni és kreatívnak lenni, hiszen ahhoz inkább bizalomtelibb, közvetlenebb és nyitottabb légkör kéne. Szívem szerint megfordítanám a kérdést és javasolnám, hogy inkább azt mérlegelje, hogy Ön hogyan jutott ebbe a helyzetbe, azon túl, hogy mind az amit leírt ( domináns vezetési mód, „barát „az Ön beosztottjai között, eleve fölényes és kényes helyzet, többet tudhat mások magánéletéről, hiszen , ha jól értem kevésbé akaratos, fölényeskedő...)nagy valószínűséggel nagyban meghatározza a helyzetet. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mások viselkedésén nagyon ritkán tudunk változtatni még ha megértettük és megfejtettük is azt. Tehát marad, hogy azon gondolkodjon, hogy hogyan keveredett ebbe a helyzetbe és hogyan tudna úgy kijönni belőle, hogy a munkanapjai jobb légkörben teljenek. Több lehetősége is van: Egyszerűen elfogadja, hogy ez a nő Önnel csak így tud viselkedni és nem csinál ügyet abból, hogy hogyan szólítja milyen keményen fogalmaz. Önmagában tudja, hogy ez nem Önről szól, neki kell valami miatt ez a védőpajzs, Önnek pedig semmi kedve pajzsokat átszurkálni és kreativitását és energiáját más témák felé fogja irányítja. Előre eltervezheti, hogy aznap épp mi lenne a célja, a munkamenete és ha jön a pajzzsal a kard, félrelép, vagy megadja magát , megvárja míg elmúlik a veszély és csinálja tovább a dolgát. Ezt az egész menetet nem nevezném gyávaságnak, inkább érettségnek, ésszerűségnek. A másik lehetőség lenne az elbeszélgetés, saját problémáinak felvázolása, aminek nagyon sok esetben van pozitív érdeme, viszont itt a „barát „ jelenléte miatt, nem biztos, hogy ez mind működne. Ezt Önre bízom, hogy milyenek ítéli meg a helyzetet. A harmadik lehetőség pedig, hogy elkezdi megfigyelni saját viselkedését, úgynevezett viselkedésnaplót vezet és megnézi, hogy melyek azok a reakciók, melyekkel saját maga is elégedetlen, lehetnek ezek nonverbális jelek is, sőt! Miután bizonyos hasonlóságokat vél felfedezni egyes események között, elkezdhet egy feltáró önismereti munkát, mely választ adhat kérdésére, hogy mi miatt viseli nehezen a dominanciát, tud-e rá megfelelően reagálni, van-e az élete más területén is hasonló probléma, Ön hogyan kezeli a saját dominanciáját? ...Remélem sikerül valamelyik úton elindulnia, vagy már talált is egy negyedik vagy ötödik lehetőséget! Sok sikert hozzá és ne feledje, hogy a vezetőket megilleti a coach vagy a szervezetpszichológus segítsége és ha tudja, vegye ezeket is igénybe. Üdvözlettel Balázs Nelli