A kérdés
Kedves Doktornő! Segítségét szeretném kérni hogy olyan problémám lenne hogy itt vagyok 23 éves és anyum ugy kezel mint egy 10 évest hogy nem mehetek sehova és nem beszélhetek nagyon senkivel mert bejelöli és irogat neki facebookon a minap is történt velem ilyen hogy ismerkedtem egy nagyon kedves aranyos és megértő sráccal hivott magához szilveszterezni és sajnos mostanra vissza mondta mert anyum állandoan irt neki meg fenyegete meg elátkozta és én már nagyon belefáradtam és besokaltam ezért szeretném kérni a segítségét Köszönöm kedves megértését üdvözlettel PatríciaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Patricia,alevelét olvasva nem csak az lepett meg, hogy vajon az anyukája miért és mivel fenyegethette meg a srácot, hanem főleg az - és a válaszom szempontjából ez a fontosabb -, hogy hogy a csudába lehet az anyukája annyira jólértesült, hogy pontosan tudja, kinek írjon a FB-on. Mivel máshonnan nem tudhatja, mint Magától, így arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy nem csak az van, hogy az anyukája beavatkozik a Maga életébe, hanem az is van, hogy Maga igen mélyen beavatja az anyukáját a dolgaiba. Ennek nyomán az merült fel bennem, hogy vajon Ön mennyire viselkedik és él felnőtt módra egyébként, azaz Ön mindent megtesz-e azért, hogy az anyukája lássa, a lánya felnőtt, és a dolgait tudja egyedül intézni. Olyasmikre gondolok, Patricia , hogy a háztartás költségeiből, a háztartási munkákból ugyanúgy veszi-e ki a részét, mint az édesanyja, hogy felnőttként vállal-e felelősséget a saját ügyei intézésében, stb. Nyilván ha tanul, akkor a költségekből való részesedése nem lehet akkora, mint ha dolgozna, de akkor is fontos a többi szempont, amit az imént írtam. Azt sem értem, hogy az hogy jön létre, hogy nem mehet sehova... és megint arra gondolok, hogy ehhez is két ember kel, egyfelől az anyukája, aki valamiért úgy gondolja, hogy a 23 éves lányát ilyen erősen kézben kell tartani, másfelől pedig Maga, aki azzal, hogy nem áll ellen az irányításnak, hallgatólagosan beleegyezését is adja abba. Önnek nem muszáj az anyukáját beavatni, hogy pontosan kivel ismerkedik. Nem úgy értem, hogy titkolózni kellene, hanem hogy bizonyos dolgokban meg kellene húzni a határokat, hogy mi az, ami teljes egészében az Ön dolga, és mi az, amiben az anyukájával közösen gondolkodnak, közösen döntenek, és mi az, amibe pedig Önnek nincs betekintése, mert az meg az anyukája dolga egyedül. Ezekről jó volna beszélgetni vele. HA az édesanyja részéről ebben van szorongás, aggodalom, akkor azt is végig kell Önnek gondolnia, hogy an-e valami olyasmi, amivel segíthetne az anyukájának, hogy ne aggódjon ennyire. Vajon Ön adott-e okot (pl. felelőtlen viselkedéssel, ígéreteinek be nem tartásával) okot arra, hogy az anyukája ennyire ellenőrizni akarja, kivel és merre jár. Ha adott rá okot, akkor erről kellene beszélnie vele, hogy ennek vége, ha nem adott, akkor meg arról, hogy jobban is megbízhat Önben, abban, hogy Ön tud már vigyázni magára. Szóval ezt a helyzetet én elsősorban családi fejlődési kérdésnek gondolnám: meg kell ugrani azt a fejlődési lépést, hogy Patrícia is felnőtt legyen, nem csak életkora szerint, és nem csak a felelősségvállalás szerint, hanem a családi helyzetét tekintve is. Én most azokra a dolgokra koncentráltam a válaszomban, amiket Ön tehet ezügyben, de nyilván az anyukájának is lenne dolga ebben bőven. De arról hiába is írnék Önnek, hiszen azt Maga és én hiába is beszélnénk meg, hogy az anyukája mit tegyen másképp. Hasonló helyzetre a jövőben azt javaslom, hogy átgondoltabban meséljen az édesanyjának, meg is kéreti az anyukáját, hogy ne írjon az Ön ismerőseinek - és végső esetben az egy FB beállítási kérdés (ismereteim szerint), hogy ki láthatja az Ön személyes adatait a FB-on. Ugyanakkor az is fontos, hogy ne csak a magánélete határait védje, de egyebekben is legyen nyilvánvalóan megbízható felnőtt, mert akkor megvan rá a lehetősége, hogy adott esetben azt tegye, amit Ön helyesnek gondol, és ezt akár az anyukája véleményével szemben is képviselje. Üdvözlettel: Biró Eszter