Mire jó a pszichológia..?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Őszintén sajnálom, hogy 10 éven keresztül küszködik a problémáival, és nincs megoldás. Megértem az elkeseredettségét és a haragját is. Megértem, hogy ennyi év után Ön csalódott valamiben, vagy valakiben - jobb híján a pszichológiában. Azt azonban fontos tudnia, hogy minimum 2 alapvető félreértés (vagy információhiány) is hozzájárult ahhoz, hogy most Ön ebben a helyzetben és állapotban van. Az első félreértett vagy információhiányos kérdés az, hogy mi a különbség a pszichológia és a pszichiátria között? Mi a különbség egy pszichológus és egy pszichiáter között? A második kérdés: mit jelent az, hogy egy gyógymód vagy gyógyszer enyhíti egy betegség tüneteit, és mit jelent az, hogy egy kezelés vagy gyógyszer gyógyítja a betegséget? Nézzük az első kérdést: a lelki problémák gyógyításával 2 tudományág foglalkozik: a pszichiátria és a pszichológia, ennek megfelelően 2 féle szakembert termelnek ki az egyetemek, és a betegek 2 féle szakember közül választhatnak, hogy kit keresnek fel a panaszaikkal: a pszichiátert és a pszichológust. A pszichiáter az orvosi egyetemek egyikén végez, 6 évet tanul általános orvoslást, utána min. 3 éven keresztül tanulja konkrétan a pszichiátriát kórházi közegben. A pszichiáter a biológiai szemlélet jegyében segít a lelki problémákon, vagyis gyógyszereket ír fel a panaszokra. A pszichológiának a tudományegyetemeken belül saját kara van - Budapesten például az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar - ahol 5 évig tanulják a jelöltek az alapdolgokat, ezután további 3-5 éven keresztül különböző szakirányokban képzik magukat tovább. A pszichológus szemlélete eltér a pszichiáter szemléletétől. A pszichológus terápiás kezelésekkel gyógyítja a hozzá érkezőket, ami problémafeltáró beszélgetéseket, tréningeket, az okok és megoldások együttes, közös keresését jelenti. Pszichológus nem írhat fel és nem is ír fel gyógyszert! A gyógyszereket Ön nem pszichológustól kapta, hanem pszichiátertől, ahogyan Ön is írta: "az orvosok azonnal antidepresszáns gyógyszeres kezelést javasoltak". Úgy tűnik pszichológussal Ön még nem találkozott. Mi történhetett tehát Önnel? 10 évvel ezelőtt pániktünetek jelentkeztek, és Ön felkeresett egy vagy több pszichiátert. A pszichiáter az ő legjobb tudása szerint felírta Önnek a rendelkezésre álló legmegfelelőbb gyógyszereket. A pszichiáterek többsége a gyógyszerfelírás előtt el szokta mondani az alábbiakat: "Önnek két választási lehetősége van, hogy megküzdjön a problémájával. Az egyik megoldás az, hogy gyógyszereket kap, amelyek enyhítik a tüneteket, hogy könnyebbek legyenek a mindennapok. Ez a gyorsabb és olcsóbb lehetőség. A másik az, hogy pszichoterápiás kezelésre jelentkezik, ahol megkeresik a problémájának valódi okait, és ezeket megszüntetve igyekeznek meggyógyítani a pánikbetegségét és a szorongásait. Ez a hosszabb, nehezebb, és drágább megoldás." Az emberek többsége az olcsóbb könnyebb utat választják. Ha Ön kutatni kezd az emlékezetében, lehet, hogy emlékezni fog valami hasonló tájékoztatásra. Ha úgy emlékszik, hogy ez nem történt meg, akkor a pszichiáter minden bizonnyal azt feltételezte, hogy Ön kellőképpen informált, és azért keresett fel egy pszichiátert - és nem egy pszichológust - mert Ön a gyógyszeres kezelést választotta. Azt is fontos tudnia, hogy a pánikbetegség, a szorongás és a depresszió gyógyításához középsúlyos szintig nincs is szükség gyógyszerre, elegendő és kellően hatékony a pszichoterápia önmagában. Emellett vannak olyan állapotok és súlyossági fokok, melyek igénylik a gyógyszert. Súlyos eseteknél a protokoll a következő: gyógyszeres támogatás mellett zajlik a pszichoterápia. A beteg a gyógyszert csak annyi ideig szedi, ameddig feltétlen szükséges, maximum 1-1.5 évig. Saját praxisomban a betegeknek csak 20%-nál kérek gyógyszeres támogatást pszichiáter kollégától. Megjegyzem, hogy nagyon sok pszichiáter elvégez pszichológus és/vagy pszichoterápiás képzést is, hogy kombinált kezelést tudjanak nyújtani a hozzájuk érkezőknek. Nos, lépjünk tovább: Önnek felírták a gyógyszereket, és Ön elkezdte szedni őket abban a reményben, hogy a tüneteket enyhíteni fogják, és meggyógyítják Önt a pánikbetegségből. Ez elvezet a második kérdéshez. Ha Ön figyelmesen elolvasta a betegtájékoztatókat, akkor látnia kellett, hogy a betegtájékoztatóban sehol sem áll az, hogy a gyógyszer a betegséget gyógyítja. A xanaxnál ez áll - idézem szó szerint: "szorongásoldó, nyugtató-altató, izomlazító és görcsgátló hatással rendelkezik" - vagyis enyhíti a szorongásos tüneteket. Ennyi a hatása, nem több. A Rexetin és a Velaxin betegtájékoztatójában pedig ez áll: "Nem teljesen ismert, hogy a Rexetin és a többi SSRI hogyan hat, de ebben valószínűleg szerepe van annak, hogy növelik az agyban a szerotonin mennyiségét." És ami a leglényegesebb: szó szerinti idézet: "Fontos, hogy a depressziót, illetve a szorongásos zavarokat megfelelően kezeljék, azért, hogy Ön jobban érezze magát. Ha nem részesül kezelésben, az Ön betegsége valószínűleg nem múlik el, hanem esetleg még súlyosabbá válhat, kezelése pedig még nehezebb lehet." A megfelelő kezelésen a pszichoterápia értendő. A betegtájékoztató is egyértelműen leírja, hogy a gyógyszerek szedése önmagában nem elegendő, önmagában nem vezet gyógyuláshoz. Sőt, figyelmeztetik a betegeket, hogy megfelelő kezelés szükséges, értsd pszichoterápia. A továbbiakban pontosan az történt Önnel is - és számos sorstársával - amit a betegtájékoztató is leírt: a tünetek ideig-óráig enyhültek ugyan, de a betegség nem múlt el. Esetleg új tünetek jelentkeztek, a gyógyszer mellékhatások pedig egyre erősödtek. A mellékhatások egyre elviselhetetlenebbek lettek, ezért Ön abbahagyta a gyógyszert, és úgy érzi, hogy a helyzet 10 év alatt mit sem változott. Remélem, most már jobban érti, hogy miért. Igen, jól látja: a gyógyszerek nem nyújtanak hathatós megoldást, hanem a tünetek enyhítésével elfedik a betegséget, ami ettől még nem szűnik meg, nem gyógyul meg. Az antidepresszánsok ugyanúgy hatnak, mint a fájdalomcsillapítók: lábtörésnél a fájdalmat enyhítik, de a törést nem fogják meggyógyítani, viszont könnyebb mellettük a gyógyulás. Ön 10 éven keresztül "fájdalomcsillapítókat" kapott, de a "lábtörésével" senki nem foglalkozott. Nos, a félreértések letisztogatása után válaszolok a kérdésére is: Mire jó a pszichiátria? A pszichiátria biológiai eredetű súlyos, klinikai szintű lelki- és elmebetegségek (pl. skizofrénia, súlyos személyiségzavarok, paranoia, anorexia nervosa, súlyos depresszió, öngyilkossági késztetés) gyógyítását célozza kórházi ellátással vagy ambulánsan, elsősorban biológiai módszerekkel, vagyis gyógyszerekkel. Valamint szükség szerint a tünetek enyhítésével gyógyszeres támogatást nyújt depresszió, szorongás, pánikbetegség, evészavarok pszichoterápiás kezeléséhez. Mire jó a pszichológia? Pszichoterápiás módszerekkel az eredendő okok feltárásával és korrigálásával, kezeli, magas százalékban gyógyítja a lelki betegségeket. A gyógyuláshoz a beteg aktív részvétele és energiabefektetése szükséges. A pszichológus segít megkeresni az utat a gyógyuláshoz, de a munka oroszlánrészét a kliens végzi el azzal, hogy ha szükséges szembenéz a félelmeivel, feltárja a múltját, ha az eredendő ok onnan gyökerezik, megváltoztatja az attitűdjeit, a viselkedését, megtanulja kontrollálni a gondolatait, az érzelmeit és az indulatait és még, ami szükséges - mindenki egyedi, nincsenek receptek. A pszichiáterrel való kapcsolat egy orvos-beteg kapcsolat. A pszichológussal végzett közös munka során egy speciális egyéni kapcsolat alakul ki, amely inkább hasonlít az edző-tanítvány, mentor-mentorált vagy kísérő-felfedező kapcsolathoz. A jó edző tudja, hogy hogyan lehet világbajnok a neveltje, megmutatja neki az utat, tudja motiválni, lelkesíteni, de a világbajnokságot a tanítvány nyeri meg. A jó mentor tudja hogyan hasson a mentoráltjára, hogyan hozza ki belőle a maximumot, de az X-faktort itt is a tanítvány nyeri meg. A jó pszichológus is Önt megismerve tudja és megmutatja Önnek, hogy hogyan és milyen módszerekkel érheti el a gyógyulást, de a folyamatokat Önnek kell végigcsinálnia. Remélem, most már kellő információ áll az Ön rendelkezésére ahhoz, hogy reálisan lássa a betegségét és a helyzetét. Remélem sikerült a félreértéseket eloszlatnom, és az infohiányos helyeket kitöltenem. Végezetül engedje meg, hogy ajánljak 2 könyvet, amelyeket, ha elolvas még világosabban fogja látni, hogy mi a teendő (ha e-mailben megkeres, akkor átküldöm a könyvek elérhetőségét is): Szendi Gábor: Pánik. Reneau Peurifoy: Szorongás, fóbiák, pánik. Sok sikert: G. Tóth Kinga És kérem változtassa meg a véleményét a pszichológiáról: a pszichológia gyógyszerfelírásban "ártatlan" :)