A kérdés
Kedves Pszichológus! Betegen született fiú testvéremet négy éve veszítettük el. Testvéremmel szerettük egymást. Édesanyám viszont csak őt szerette, ő rá volt büszke, mindenben körülötte forgott, őt állította elém. Ez talán érthető, ám mióta nem él a testvérem, anyukám engem azóta sem szeret. Mindenki mást tud szeretni, csak engem nem. Mindenki másnak igaza van, csak nekem nem. Soha nem mondta, hogy büszke rám, hogy szép vagyok, hogy szeret. Ajándékba egy lakást épített nekem, és ezt szóvá is teszi ... én meg hálátlan vagyok. Úgy érzem, bár ne épített volna ... csak szeretne. Férjemet, fiamat szereti, engem és lányaimat nem. Ha meglátogatjuk azonnal támadásba megy át lányaim és felém. A baj, hogy már mi is ezt tesszük, idegesek és feszültek leszünk már ha meglátjuk is... vagy ha telefonál. Úgy érzem, már nincs bennem szeretet felé. Ez nagyon fáj. Amikor erről próbálok vele beszélni, veszekedés a vége, mert hálátlannak mond. Jó lenne, ha ez nem így lenne, de már feladtam ... sajnos.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Mint minden pszichológiai jellegű kérdésnek ennek is rengeteg oka lehet. A kérdésre a válasz valahol édesanyja élettörténetében lelhető fel valószínűleg. Ha jól értem beteg fiú testvérét már felnőttként veszítették el. A betegség jellege sem mindegy , ami a levélből szintén nem derül ki számomra. Anyukájának feltételezhetően a nőkkel való kapcsolatában van valami nehézség, amit valószínűleg ő se tudatosít. Az is előfordulhat, hogy bár már négy év eltelt, nem dolgozta fel a testvére halálát. Ha a testvére értelmi fogyatékos, vagy Down szindrómás volt, tőle valószínűleg extra adag szeretet kapott amíg élt . Ez is hiányozhat neki. Hangsúlyozom, ezek mind okai lehetnek a problémának , és így látatlanul bármelyik igaz lehet a felsorolt magyarázatokból. Az teljesen normális ha valaki folyamatosan kifejezi a negatív hozzájárulását felénk, akkor mi is támadunk. Ezt a problémát vagy édesanyja egyéni terápiájával , vagy pedig családterápiával lehetne kezelni. . Ebben az esetben elsősorban Ön és az édesanyja ha nagyon bevonódott a konfliktusba akkor esetleg a férje vehetne részt az üléseken. Üdvözlettel: Boros Dóra BarbaraKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
