Mi a bajom?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Leveléből úgy tűnik, hogy kb. egy hónapja valami megváltozott az életében. Azóta együtt él egy olyan minőségű félelemmel, amit korábban nem tapasztalt meg. Ez nagyon nehéz lehet. Nyilvánvaló, hogy sokat töpreng, gondolkodik azon, hogy mi történik Önnel. Ez mindenképpen hasznos, hiszen említi, hogy a legfőbb félelmét már sikerült tisztáznia magával. Komoly szellemi, gondolati munka lehet ebben. Valószínű, hogy Önben megvan a belső erő és bátorság ahhoz, hogy elemezze az életében történteket, az észlelt furcsa jelenségeket. Testünk néha reagál olyan érzelmi hatásokra is, melyeket nem vagyunk képesek azonnal tudatosítani. A jelen történései előhívhatnak régi, elfelejtett szorongásokat, emiatt sokszoros erővel hathatnak ránk. Érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy köthető-e valamilyen eseményhez, változáshoz a rohamok kezdete? Hogyan zajlanak? Vannak-e testi tünetek, vagy csak félelem, nyugtalanság? Mit jelent az Ön számára a megőrülés, miért ez az, ami leginkább ijesztő? A pánikrohamokkal járó testi tünetek, ha vannak, jól kontrollálhatók viselkedésterápiás technikákkal. Ezeket rövid idő alatt el lehet sajátítani, be lehet gyakorolni. Azt, hogy az Ön számára milyen személyes, csak Önre jellemző összefüggései, jelentései, kiváltó okai vannak ezeknek a rohamoknak, leginkább pszichoterápiás kapcsolatban lehet feltárni és körüljárni. A tünetek megszűnésén túl érdekes önismereti utazás is lehet a folyamatból. Az élet értelmén az emberiség legnagyobb elméi gondolkodtak évezredeken át, így ha ezen töpreng, azt ne tekintse pszichés tünetnek. Így 19 évesen, a kamaszkorból éppen csak kifelé haladva ez nagyon is fontos téma. Az lenne a legjobb, ha barátaival, kortársaival is tudna erről beszélgetni, vagy ha kedve van, olvasni erről. Látni fogja, hogy nincs egyedül a gondolataival. Emberi létünk lényegéhez tartozik, hogy saját létezésünkről, annak értelméről, céljáról gondolkodunk - és ez lehet néha megterhelő, nyomasztó is, főleg mert nehéz megnyugtató válaszokat találni. Amennyiben a félelemérzet elviselhetetlenné fokozódik vagy hétköznapi aktivitásaiban, munkájában, társas kapcsolataiban, tanulásban akadályozza, forduljon szakemberhez, akár a háziorvosához is. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra