A kérdés
Ha ez nem megoldható(mert nincs lehetőségem épp telefonálgatni) akkor inkább nem is eszik..és sajnos az élet más területein is nagyon jellemzőek rá ezek a szélsőséges viselkedések. A kérdésem az lenne, hogy mi baja lehet, és én hogyan tudnék neki segíteni? Pánikbeteg lehet? Ez az egyetlen, amire gondolni tudok. Hihetetlenül makacs, önfejű személyiség, korábban javasoltam neki, hogy forduljon szakemberhez, menjen pszichológushoz, de ettől mereven elzárkózik, mivel szerinte ez nem hatásos. Márpedig ha ő ezt gondolja, akkor ember legyen a talpán, aki el tudja érni, hogy másképpen gondolja. A manipuláció nagymestere, de őrá egyszerűen nem lehet hatni. Amikor más problémával kapcsolatban pszichológust kérdeztem, kaptam tanácsokat, amikre azt hittem, hogy na most már tuti, ha ezt bevetem, akkor azzal meg tudom győzni, ebben biztos voltam, de totális kudarcot vallott a terv. Várom válaszukat, hogy hogyan segíthetnék a bemutatott problémával kapcsolatosan. Kíváncsi lennék a háttérre. Köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Nem tudtam nem észrevenni, hogy a probléma leírásakor nem tesz említést az édesapjáról. Bátorkodom élni a feltételezéssel, hogy édesanyjával kettesben élnek. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert alapja lehet annak, hogy megtalálja a probléma forrását. Édesanyja rengeteget dolgozik, maximalizmusának köszönhetően talán túl sokat is vállal. Hajtja magát a munkában, majd hazamegy és az lehet a megélése, hogy itt is mindent neki kell csinálnia (különösen, ha huzamosabb ideje egyedüli szülőként él). Szélsőséges viselkedésének magyarázata könnyen lehet a kimerültség és az igyekezet a munkán kívüli felelősségvállalás elkerülésére. Ha az édesanyja azt éli meg, hogy minden problémával és teendővel egyedül marad, érthető, ha alkalmanként segítséget kér. Amennyiben nincs párkapcsolata sem, Ön az egyetlen férfi, akire számíthat. Levelében említi, hogy „sok furcsa dolga van”, de csak egy konkrét helyzetet vázol fel, így csak általánosságban lehet választ adni. A szélsőséges reakciók önmagukban nem feltételeznek pánikzavart. A pánikrohamnak konkrét tünetei (heves szívverés, légszomj, félelem a haláltól stb.) vannak, lefolyása jól körülírható és rövid idejű. Azt gondolom, hogy első lépésben érdemes lenne beszélgetniük, mint anya és fia, és megbeszélni/felosztani a feladatokat egymás között. Kiderülhet akár az is, hogy valamelyikük úgy éli meg, hogy a másik dolgát (is) neki kell ellátnia és ez természetesen feszültséget kelt. Különösen figyeljenek eközben arra, hogy mindenki megőrizze a helyét a családban, vagyis Ön gyerekként, édesanyja pedig szülőként álljon a probléma megoldásához. Nem jó, ha a gyerek azt érzi (vagy arra kényszerül), hogy átvegye a szülő partnerének a helyét. Üdvözlettel: Czifra MariannaKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
