A kérdés
Tisztelt pszichológusok, nagyon tanácstalan vagyok ezért is írom le, ami bánt engem hát, ha kapok segítséget. Mostanában úgy érzem nagyon sok a konfliktus en közte (27) eves vagyok es öcsém között aki (19) eves. Úgy érzem, hogy nagyon sokat változott szüleimmel szemben, meg velem szemben is. Szerintem kezd egy kicsit egoista lenni a saját érdekeit nézni, ha kérünk tőle valamit, hogy segítsen be a háztartásba szokott, de nagyon ritka, vagy ha olyan dolgot kerek tőle hogy hallgassa a zenét csendesebben, mert engem zavar, vagy ha egy kicsit több időt szeretnek gépezni es ezt tudatára is juttatom. Akkor verbálisan nagyon agresszív lesz, es en is elég durván szólogatok vissza neki, amit tudom, hogy nem kellene, de ha normálisan is reagálnék, akkor is szerintem azt vágná a fejemhez, mint a múltkor tette:”Mindjárt rád borítom az asztalt, megverlek” meg ehhez hasonló vállaszolgatások. De ha a szüleim kérik meg valamire ,hogy egy pillanatra álljon fel a géptől es vágjon fát akkor is agresszív megnyilvánulást tesz. A másik dolog most szerelmes meg minden,amit meg is értünk. De en szinten úgy érzem, hogy többre nézi a barátnőjét, mint a saját szüleimet. Szenteste előtt is 1 nappal erőszakoskodott anyáméknak hogy ö menni akar barátnőjéhez Anyám nem engedte volna, de csak addig csinálta a fesztivált, hogy neki lett igaza. Akkor egy kicsit elszomorodtam, hogy egy 16 eves lányt többre néz, mint a saját családját. Jó múltkorában nagyon összevesztem vele, ami fizikai erőszakig fajult. Csak, ö gyorsabb volt es betörte az orrom, meg lett egy monoklim. Részben en is hibás vagyok, dolgokban elismerem, nem kellene verbálisan agresszívnek lennem vele meg akkor nem kellett volna lekurváznom a barátnőjét es nm lett volna belőle verekedes.14 eves húgommal, sokkal jobban el van, mint velem. Anno 1x, 2 x volt öcsémmel közösprogramom de most már az sem. Pszichiáterem azt mondta, hogy ha valami probléma van szoljak inkább a szüleimnek ne en legyek a szigorú apuka, aki meg regulázza öcsémet. Nem gyűlölöm, csak haragszom rá, ha pedig próbálnám megbeszélni vele a dolgokat szinten, dőlne belőle az agresszió es en megint csak úgy válaszolnék vissza. Mit tudnak tanácsolni mit, tegyek, hogy a kapcsolatom vele erősebb illetve ne legyen több konfliktusom vele?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zoltán! A testvére valószínűleg abban az életszakaszban van, amikor leválik a családjáról. Ilyenkor a már nem gyerek, de még nem felnőtt személy keresi a helyét. Dacol a világgal, látszólag azok ellen fordul akiket egyébként meg szeret.Törekszik az érzelmi leválásra, és kialakítani a saját értékrendjét, életstílusát, és néha ez nagyon viharosan zajlik. Szenved ő maga is és szenvedteti a környezetét.Meg kell engedni neki az eltávolodást, hogy aztán újra visszaközeledhessen egy más minőségben, a felnőtt minőségében. Természetesen vannak határok, pl. az otthoni munkából mindenkinek ki kell venni a részét, a ház szabályait be kell tartani. Ám ezek betartatása valóban nem az ön feladata, hanem a szüleiké. Azt tudom tanácsolni, hogy a békés testvéri viszony megtartása érdekében ne vegye át a szülői szerepet, mert nagyon hálátlan feladat és nincs is rendjén.Mindenki maradjon meg a saját szerepkörében, a szülő regulázzon és neveljen ha kell, a testvér meg csak szeressen. Ebben a korban az is természetes, hogy a párkapcsolat hangsúlyosabb szerepet tölt be a fiatal életében, mint a családja. Ebben nincs semmi rendkívüli. Ám ha emiatt megtorlás jár, akkor elfordulhat a családjától.Oda fog húzni, ahol az elfogadást érzi. A kérdésére a válaszom:ha erősebb kapcsolatot akar ne nevelje, ne kritizálja, fogadja el, hogy keresi a helyét, a kritikát hagyja a szüleikre. Keresse a közös pontokat, közös érdeklődést, azt éljék meg együtt.Helyezze arra a hangsúlyt ami közös önökben, legyen az bármilyen kevés is. És nem minden helyzetben kell valaki akaratának diadalmaskodni. Családi kapcsolatokban mindig a kompromisszum visz előre. Üdvözlettel: Mátyás Kinga