A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! A négyéves kislányom, lassan 1,5 éve jár óvodába. A szünet utáni, első nap úgy jött haza óvodából, hogy nem akar ott aludni, a rákövetkező nap pedig már nem is akart menni, kérdésemre, hogy miért nem a válasza az volt: nem tudok aludni nélküled (ez eddig nem jelentett problémát), félek hogy meghalsz, veled akarok lenni. Láthatóan szorong, félelemmel beszél arról hogy óvodába kell mennie, ha ott van egész nap sír, nem alszik. A hétvégén amikor eszébe jutott az óvoda (többször) sírásban tört ki, szinte könyörgött ne kelljen mennie. A nagyszüleihez sem hajlandó elmenni, inkább otthon marad, pedig eddig nagyon szeretett ott lenni. Tanácstalan vagyok nem tudom mit tegyek, hogy meg tudjam nyugtatni.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Klára! Ha jól értem, kislánya 2,5 éves volt, amikor elkezdte az óvodát. Arról nem írt, hogy a beszoktatás hogyan zajlott, hogy akkor vajon nehéz volt-e neki, sírt-e, hogy ne menjen el? Összességében szereti az óvodát, beilleszkedett, fel tudta venni a ritmust? Mert ha igen, akkor történhetett valami, ami miatt most úgy viselkedik, mintha most kezdődne a beszoktatás. A gyerekek számára ebben az életkorban kifejezetten nehéz lehet a szülőtől való távollét, a szeparáció. Ilyenkor szoronghatnak, előfordulhat, hogy nem érzik magukat biztonságban vagy jobban igénylik a szülő jelenlétét. Az óvoda szeparációt is jelent a gyerekek számára. Az alvás pedig a szeparációs helyzetet idézi, ami kicsit olyan lehet, mint a gyermek fantáziájában a halál. A szülő óvó szerető jelenléte nélkül olyan kicsit, mintha meghalna. Ami kisebb gyermekeknél fokozottan igaz, hiszen a szülő jelenlétére egy csecsemőnek valóban a nap 24 órájában szüksége van. Az óvodáskorban már jóval önállóbb a gyermek, ha a visszaesik a fejlődése egy kisgyermekesebb szintre, az azt jelentheti, hogy valamitől elkezdett jobban szorongani a gyermek. Lehet, hogy Önökkel történt valami, lehet, hogy megbetegedett valamelyik szülő? Esetleg érkezik egy kistestvér? Látott, tapasztalt valamit, ami pszichésen megterhelte, ami miatt most jobban szorong? Esetleg a szünidő telt olyan jól, hogy valóban megint nagyon nehéz nagylányként szembenézni az ovi kihívásaival, és nem otthon játszani? Ez persze jelentkezhet a nagyszülőknél is, vagy ha más vigyáz a gyermekre, akkor abban az esetben is. Én úgy érzékelem, hogy ez a kislánya esetében nem személyfüggő. Mindenesetre most fontos volna a fokozatosság. Legyenek tekintettel a gyermekre, kicsit töltsenek vele több időt. Ne menjen a nagyszülőkhöz, és egy-egy napot ki lehet venni szabadságnak az oviban is, ha megoldható. Fontos, hogy ne szidják meg, ne legyen emiatt bűntudata, viszont azért emlegessék az ovit, a nagyszülőket, csináljanak óvatosan kedvet hozzá. Most picit többet itthon maradhat, de majd hamarosan megint mehet nagylányként játszani az oviba stb. Érdemes ilyenkor felemlegetni a gyermeknek, hogy mi minden jó dolog fogja majd várni, mint eddig is várta, majd ha megint rendszeresen fog oviba menni. Érdemes a gyerekeket felkészíteni dolgokra, emlegetni nekik, mi fog történni velük, hogy lelkileg készüljenek "edzenek" rá. Ha mégsem javulna a helyzet, akkor ki kell deríteni, hogy mitől szorong a gyermek fokozottabban. Nagyon örülök, hogy Klára ennyire figyel a gyermekére, hogy észrevette a gyerek szorongását, hogy nem hibáztatja, hanem próbálja megérteni, mi történt. Nekem az a tapasztalatom, hogy a szerepjátékok nagyon sokat tudnak segíteni ilyen helyzetekben. El lehet játszani a kislánnyal, hogy a plüssei stb oviba mennek vagy a nagymamához, feldobni a témát játékosan. Kiválaszthatja a főszereplőt, aki kicsit olyan lehet, mint ő, játszva megoldhatják a felmerülő szeparációs problémákat vagy akár feltárhatják, hogy mitől szorong a gyermek. Minden jót kívánok Önöknek! Szántó ReginaKiemelt szakemberek a témában
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
