Kisgyermekkori szorongàs

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya! A szülő érzi legjobban, ha valami baj van, ha valami nincs rendben. Ön most úgy érzi, hogy kislánya viselkedése nem csak egyszerűen annyi, hogy minden gyermek más és ő ilyen, hanem talán szenvedést okoz neki valami. Ez az egész család életét megnehezíti. Az biztos a leírás alapján, hogy az átlagosnál érzékenyebb a kislánya. Írja, hogy korábban jobban alkalmazkodott bizonyos helyzetekhez, és mintha ez megváltozott volna. Nem szeretnék így a távolból diagnosztizálni, nem is lehet. A leírtak hátterében nagyon sok minden elképzelhető, a pszichés fejlődés valamilyen sajátossága vagy a gyermek életében fennálló megterhelő esemény, változás. Tényleg csak akkor lehet a segítségnyújtás módját kitalálni, ha először feltárjuk, mi okozza és mi tarja fenn ezeket a tüneteket. Javaslom, hogy a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz jelentkezzenek be, ahol gyermekpszichológusok is dolgoznak. Vagy ha úgy gondolják, keressenek fel magánrendelést. A gyermekpszichológus először a szülőkkel beszélget a gyermek jelenléte nélkül. Részletesen átbeszéljük a gyermek élettörténetét, a fennálló probléma kialakulásának történetét, igyekszünk megismerni a család működését, viszonyrendszerét, kölcsönhatásait. Ezt követi a diagnosztikai szakasz. Ilyen pici gyermekeknél a szülő jelenlétében, játékos formában ismerkedünk a gyermekkel, a problémának és az életkornak megfelelő vizsgálóeszközöket használunk. A gyermek ezt úgy éli meg, hogy játékhelyzetben vett részt. A diagnosztikai fázis általában 3 alkalom. Ezt követően ismét leülünk a szülőkkel, és megbeszéljük, milyen elgondolásaink alakultak ki a probléma természetével és a lehetséges megoldásokkal kapcsolatban. Ha felmerül, hogy valahová tovább kell küldeni a gyermeket (szakorvosi kivizsgálásra például), abban tanácsot adunk. A terápia lehet ennél a korosztálynál szülő-kisgyermek konzultációk sorozata, tehát közösen jön a gyermek és a szülő, vagy lehet csak szülőkonzultációkra szükség. Előfordulhat, hogy a gyermek egyedül jön be néhány játékterápiás alkalomra, de ez ilyen piciknél ritkább, és csak akkor, ha a gyermek ezt szívesen vállalja. Remélem, hogy minél hamarabb sikerül szakszerű segítséghez jutniuk. Ha a szülő érzi, hogy valami nem jó így, akkor jól teszi, ha segítséget keres, és nem hagy teret a "majd kinövi" jellegű magyarázatoknak. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra