Kapcsolattartás, de hogyan?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Krisztina! Valóban nagyon nehéz ez a helyzet nem csak a gyermeknek, de ahogyan leveléből kiderül, Önöknek is. Azt nem pontosan írta, hogy most hány éves is a fiúcska. Azt látom, hogy 5 éve él Önökkel, az anyuka pedig 6 évvel ezelőtt mondott le róla. Az nem derült ki, hogy ekkor hány éves is volt a gyermek. Maximum kisiskolásra saccolom. Az anyuka Kanadában él, a gyerekkel rendszertelenül tartja telefonon a kapcsolatot. A kérdése az, mi legyen a megoldás, milyen gyakorisággal volna jó tartani az anyával a kapcsolatot, ha jól értem. Nekem az a benyomásom alakult ki, hogy Ön és a párja tehetetlenek az anyukával kapcsolatban, ő amikor kedve tartja, akkor keresi a gyereket. A gyerek pedig vágyik az anyjára, szeretne kimenni hozzá, vele élni. Minden gyermeknek borzasztó azzal a tudattal élni, hogy valamelyik szülőnek nincs rá szüksége. A kisfiúcska valószínűleg a szeretet, az elfogadás, a támogató viszonyulás után vágyódik. Az, hogy az édesanyja elutasította, hogy lemondott róla, ennek a kisfiúnak valóságos tragédia lehet. Bizonyára értéktelennek, hibásnak, szerethetetlennek érzi magát, hiszen ha valaki a saját édesanyjának nem kell, akkor a gyermeki gondolkodás szerint, nagyon nagy baj van vele. A szülőket a kicsik sokáig idealizálják, szépnek, jónak, erősnek látják. Az a tudat, hogy az anyuka tett valami rosszat, hogy lemondott róla, nem elfogadható a gyermek számára. Ezt nem tudja feldolgozni, megérteni. Mit lehet ilyenkor tenni? Először is a kisfiút nagyon sokat kellene dicsérni, őszintén, hitelesen. Nagyon-nagyon sokat kellene vele játszani, csak rá figyelni kettesben, vagy hármasban. Fontos volna megnyugtatni őt, hogy az anyuka nem azért ment el, mondott le róla, mert ő rossz vagy értéktelen. Az anyukát itt nem szabad kritizálni. olyan érveket kellene felhozni, amivel meg tudják magyarázni a gyermeknek, hogy az anyukának miért volt nagyon szükséges és fontos külföldön dolgoznia. Meg kellene neki magyarázni, hogy az anyukának nem volt lehetősége őt magával vinni stb. A lényeg az, hogy a gyerek értse, ő jó, az ő anyukája is jó, nagyon szereti őt. Ezt a gyermek érdekében teszik, mert akkor fog ő kevésbé sérülni, ha nem veszi magára az anya elköltözését. Mindig nagyon fontos volna, hogy ha az anya nem jelentkezik, akkor megnyugtassák, legyen türelmes, majd biztosan hívni fogja őt stb. A gyermeknek nem maga az anya hiányzik, hanem az a tudat rettenetes a számra, hogy az anyukája őt annyira sem tartotta értékesnek, hogy felnevelje. Eldobta magától stb. Emiatt nagyon meg kellene őt erősíteni, biztatni sokat, hogy higgyen magában és biztatni, hogy majd ha nagy lesz és felnőtt, biztosan kimehet az anyukájához. Én megértem, hogy Önöknek ez a helyzet nagyon megterhelő. Higgye el, ha támogatják a kicsit, ha figyelnek rá, lassan meg fog békélni. Ellenkező esetben fontos volan pszichológushoz fordulni. Minden jót kívánok Önöknek!