Kamaszkori tanácsadás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Tisztelt Némethné! Serdülő korban a gyermek elkezdi kialakítani saját véleményét, önállóságát, ebben az időszakban elkerülhetetlen valamiféle változás. Amennyiben ez a család életében már mindennapi fennakadásokat, feszültségeket, súlyos nehézségeket okoz, akkor érdemes gondolkozni róla mi okozhatja a problémát, és ennek tükrében szükség van-e külső segítségre, vagy a család önállóan is képes reagálni a megváltozott körülményekre. Azokban a helyzetekben, amikor a gyerek teljesítménye és motivációja nagyon drasztikusan és hirtelen esik vissza, mindig valamilyen háttér okot kell keresnünk. Lehet ok a túlzottan nagy terhelés, mely a gyerek számára már elviselhetetlen. Valamilyen iskolai konfliktus, ami a szülők számára akár még ki sem derült, vagy akár a családon belüli, elsősorban a szülők közti (olykor kimondatlan és láthatatlannak tűnő) feszültségek, melyet a család „leggyengébb” tagja tesz láthatóvá. Lehet probléma a család rugalmatlansága, amikor új életciklusba lép, de nincsen rá eszköze, hogy arra megfelelően reagáljon. 16 éves korban, ha a kamasz motivált, eredményesen lehet dolgozni egyéni terápiában, vagy akár a szülők bevonásával családterápiában is. Sok esetben, amikor a gyermek viselkedésével van a probléma a családterápia még hatásosabb lehet, hiszen a családi rendszerrel dolgozik, nem csak egy személyt emel ki onnan. Így alkalom van egymás nézőpontjának jobb megismerésére és megértésére, a család közösen gondolkozik, együtt változnak. Én családterápiát javasolnék elsősorban, és annak függvényében, hogy milyen háttértényezők, okok derülnek ki, lehet tovább gondolkozni. Még arra érdemes odafigyelni, hogy ne a fegyelmezés, és büntetés legyen az egyetlen/túlzottan domináns nevelő eszköz. Abban a helyzetben, amikor a kamasz éppen a függetlenségét igyekszik kivívni, a szülőnek nagyon oda kell figyelnie arra, hogy a kapcsolat jó minőségét megőrizze. Ezt lehet közös élményekkel erősíteni, vagy akár olyan helyzetekkel, ahol a szülő biztosítja róla az éppen elviselhetetlen gyerekét, hogy feltétel nélkül szereti.