Indulatkezelés - önkntroll hiány?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Zsuzsa!

Először is hadd nyugtassam meg, hogy már az átgondolt és tudatos kérdésfeltevésből látszik, hogy Ön mindent megtesz a gyermekéért. Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon rengeteget fog profitálni a gyereke ebből, és hálás is lesz érte.

Több pozitív tendenciát is megemlít kérdésében. Az, hogy a gyermek manapság inkább sír vagy szomorú lesz, ahelyett hogy verekedne, az egyik legerősebb jele a fejlődésnek, és annak, hogy már most segít neki a javulásban. Arra következtethetünk, hogy ahelyett hogy fizikailag fejezi ki a negatív érzelmeit, már képes érzelmileg megélni és kifejezni azokat. Ez annak lehet köszönhető, hogy az otthon felállított szabályok és a környezet biztonságos számára az önkifejezéshez. Ez egy tinédzser korát kezdő fiúnak rendkívül egészséges. Segítse őt nyugtatással, az érzelmei validálásával. Ne ijedjünk meg a gyermekünk negatív érzelmeitől. Teremtsünk meg egy légkört, ahol szabad érzelmeket kifejezni, és támogatást kap mindenki, aki segítséget kér.

Másik hasonlóan ígéretes jel a szociális fejlődése, ahogyan egyre jobban kibontakozik szociálisan, és támogató baráti kapcsolatokat tudott felépíteni maga körül. Megintcsak egy egészséges jel, és nagy érték majd a jövőbeli jóllétéhez vezető úton.

Fontos tudni, hogy már csecsemőkorban megkülönböztetünk eltérő alaptemperamentumokat (könnyű, nehezen kezelhető és lassan megnyíló). Ezért nem szokatlan, hogy egyéneknek nehézségeik adódnak az indulatkezeléssel vagy megfelelő reakciók produkálásával társasági helyzetekben. Környezeti tényezők az egyén alkalmazkodási készségét erősen befolyásolhatják, negatív, de pozitív irányba is. A gyermekünkkel közös beszélgetések során és az adott szituációkban érzelmi reakció megfigyelésével felfedezhetjük, hogy mi járul hozzá támogatóan, és mi vált ki belőle negatív érzelmi reakciót. Minél jobban tisztában vagyunk a lehetséges őt érő hatásokkal (külső és belső hatásokkal), annál jobban ki tudunk dolgozni stratégiákat a támogatására, akár közösen.

Az önkontrollról tudni kell, hogy egy energiaigényes folyamat. Az önkontroll során tudatos befolyást gyakorolunk az érzelmeink és cselekedeteink felett. A pubertáskor hormonális változásai, a fia múltbeli rossz tapasztalatai és a bántás, beszólogatás, amit elszenvedett, megnehezítik neki az önkontroll teljes gyakorlását. Akit igazságtalanul bántottak, van, hogy hajlamosabb vissza bántani. Ahhoz, hogy be tudjuk tartani a szociális szabályokat, alkalmazkodni tudjunk helyzetekhez, energiára van szükségünk. Keressük meg a gyermek bevonásával, hogy hol tud hatékonyan töltődni (pl. barátokkal töltött idő, vagy pont hogy több én-idő, hobbik), és hogy hol tudja a benne felgyülemlett feszültséget regulált módon levezetni (pl. sport vagy játékok). Emellett a támogatás, megértés, validálás erősen hozzájárulnak az egészséges önkontroll fenntartásához. Ha mi érdeklődően és támogatóan fordulunk a gyermekünk saját határaihoz és szükségleteihez, könnyebben megtanulja más emberek határait is tisztelni, követni.

Ez az érzelmi kezelésére is igaz. Az érzelmi kezelést is a szülők példájából tanulhatja meg egy gyerek leghatékonyabban. Egy szülő félti a gyermekét. Félti a bántástól, a kudarctól, a rossz döntésektől. Természetesen minden szülő féltené a gyermekét, ha ezt venné észre, hogy nehézségei vannak. A féltés viszont egy feszültséggel teli környezetet teremthet. Ha megtanulunk szülőként nyugodtan és elfogadóan reagálni akár a negatív eseményekre, vagy cselekvésére is, jó példát mutatunk a gyerekünknek.Így nagyobb eséllyel tanul majd meg ő is nyitottan és elfogadóan állni a saját érzelmeihez (akár negatívhoz is), segítve aztán az érzelmi regulációban és a nehézségeken való túllépésen. Emellett az önértékelést is megerősítheti a feltétel nélküli elfogadás. Kontraproduktívnak tűnhet megengedőnek lenni, de a gyerekeknek térre van szükségük, amin belül nyugodtan hibázhatnak. Természetesen emellett a lehető legtöbbet (a fejlődési szintjének megfelelően) beszélnünk kell vele a tetteink következményéről, azokról a pozitív értékekről (pl. bántani valakit rossz dolog. Bocsánatot kérünk és megbocsátunk), amik segíthetik a szociálisabb viselkedést, reakciókat.

Ha tudunk, legyünk a gyerekünk életében egy hang, ami a biztonságot és az elfogadást jelenti, és visszaigazolja, hogy minden rendben lesz, akár még ha nem is úgy tűnik éppen. Ha ő el is veszíti a kontrollt, tudja, hogy mindig biztonságban van, megértve van és elfogadva van. És hogy nem egyedül viseli a terheit.

Minél többet tudunk a pszichológiáról, annál nyilvánvalóbb a korai gyermekkori tapasztalatok hosszú távú hatása a pszichológiai működésünk formálásában. Emellett sose felejtsük el, hogy a gyerekek a legreziliensebb lények a világon. Minden kihívásból lehet egy rendkívüli lehetőség a tanulásra, új egészséges skillek elsajátítására, amik egész életében vele maradnak és védik majd őt.