A kérdés
Tisztelt Szakértő! 22 éves nő vagyok, estin tanulok (utána egyetem),mellette dolgozom egy gyár raktárában, ahol a kollégák többsége nem az én színvonalamon van.. szerény, visszahúzódó, "ártatlan" megjelenésű, határozatlan, "nebáncsvirág" vagyok. visszaszólni sem tudok. a káromkodás nem az én műfajom.. Lesüllyedni nem szeretnék a szintjükre, viszont többször volt konfliktusom. Mert a bunkók mindig a legérzékenyebb passzomban rúgnak belém, kiabálnak, káromkodnak, beszólnak... És volt már olyan hogy visszaszóltam (azt is "kedvesen" tettem), az ő beszólását fordítottam ellene, de végül mégis én maradtam a vesztes, mert közben el is sírtam magam mert nem tudtam tartani magam, majd elmentem és beteget jelentettem. Ilyen helyzetben, amikor mégis elsírnám magam mert nem bírom visszatartani, hogyan tűnjek mégis határozottnak vagy hogyan leplezzem a rossz passzomat? hogyan szóljak vissza? Mi a helyes ilyenkor? Hogyan érjem el, hogy normális hangon beszéljenek velem? kérem adjon tanácsot!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Milyen jó, hogy Ön nem képviseli az agresszív, káromkodós, másokba belekötős stílust. Nyilván ezzel azt is eléri, hogy bántás tárgya lesz, főleg egy olyan környezetben, ahol ez az agresszív magatartás a "menő". Biztosan nincs könnyű helyzetben, de ha jól értem azért vannak olyan munkatársai is, akik nem így viselkednek. Életvezetésünk során nagyon fontos meghatározni a célt és ennek a célnak alárendelnünk a megküzdési stratégiánkat. Az esetében a következő lehetőségek esedékesek. 1.Megmutatni az érzéseket, függetlenül attól, hogy erre hogyan reagálnak a többiek. Nyilván így sérülékenyebb, de ha megtanulja nem kiegyenlíteni önmagát a reakcióival és úgy is el tudja fogadni magát, hogy Ön visszahúzódóbb és érzékenyebb,akkor végül is a többiek nem számítanak. Leveléből azt olvasom ki, hogy nem ez a legkedvezőbb megoldás. 2. A következő megoldás, megtanulni egy olyan kommunikációs stílust, ami elégedettséggel jár. Ez hosszú folyamat, azt jelenti, hogy elsajátít egyfajta asszertív kommunikációt, megtanul humorosabb és rugalmasabb lenni és bármi jön is, nem veszi magára, pontosan szét tudja választani mi az ami Önről szól és mi az ami a cukkolásról.Vannak pszichológusok által bevezetett technikák, melyek sokat segítenek e módszerek elsajátításában. 3. Megkérni őket, hogy viselkedjenek konstruktívan. Ez az , ami legkevésbé működik, mert mi csak nagyon ritkán tudunk másokra hatni. Ha ez az ő mindennapi működésük, akkor miért is változtatnának rajta csak Ön miatt? Biztosan látott már kiközösített gyerekeket, az ő esetükben is az fordítja át a szituációt, ha nem akadnak fenn a csúfolásokon, hanem egyszerűen csak végzik a dolgukat és megtalálják a helyüket a befogadó gyerekek körében. Talán ez lenne a helyes cél az Ön esetében is, ezek a kollégák csak rövid időre az Ön életének a részesei, tehát nagyon jó gyakorló terepet nyújthatnak, semmi sem baj, ha sír, vagy ki kell magából, egyszerűen fogja fel úgy mint egy gyakorlatot, az élet többi területéhez. Elolvashatja még a munkahelyi mobbing című válaszomat is és remélem talál magának újabb megoldásokat és irányadókat. Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
