A kérdés
Az exem több, mint 4 hónappal ezelőtt dobott ki. Még mindig szeretem őt, és nem tudom hogyan tudnék esetleg továbblépni rajta vagy újra megszerezni őt. Kint volt Németben ezalatt a 4 hónap alatt, volt, hogy beszéltünk mert ráírtam és néha olyan fura volt, mármint valamikor kedves volt, és érdekeltem őt, valamikor meg bunkó és semmi nem érdekelte. + néha olyan megjegyzéseket tett amikről simán levonható, hogy esetleg még szeret engem, csak valamiért mégsem jön újra velem össze. Az egyik barátjával ment ki, aki szerintem szintén tehet a szakításról, tele beszélhette a fejét. Most egy pár hete nem beszélünk pedig ráírnék, de nem akarok mindig én kezdeményezni mindent. Valahogy őt nem tudom lezárni, lehet, hogy ő az igazim vagy csak én beszélem ezt be magamnak.. nem tudom. De már a gondolat, hogy mással legyen is aggasztó és nem tudom mit tehetnék. Annyira makacs, és remélem, hogy a karma visszaadja azt amit velem tett, vagy ha már túl leszek rajta akkor ő fog utánnam futni, nem én utánna.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Izabella! Soraiból úgy érzékelem, hogy sokat gondolkodik azon, mit tehetne, feltett kérdése is ezzel kapcsolatos. A gondolkodás sokszor zsákutcába vezet, ezért vannak helyzetek, amikor az a legtöbb amit tehetünk, hogy hagyjuk megtörténni az eseményeket, hogy azok maguktól alakuljanak tovább természetes folyásukban. Utalt rá, hogy az előző párja talán szereti még Önt nőként, hogyha ez valóban így van, előbb-utóbb ő is kezdeményezné a kapcsolatfelvételt, ehhez azonban időt, teret kellene neki adnia. A szakítási folyamat egy gyászfolyamathoz hasonlóan időszakos fázisokon megy keresztül, Önmagának is engedje meg, hogy továbblépjen a "nem tudom lezárni" állapotból egy következő állomáshoz. Ez az érzés természetes, azonban idővel fontos, hogy ismét jól érezze magát a bőrében a megváltozott élethelyzetben és Önmagát a kapcsolat alakulásától függetlenül képes legyen teljesnek megélni. Ekkor lesz igazán készen akár a régi párkapcsolat folytatására hogyha a párja is ezt szeretné, akár egy új kialakítására. Azt tudnám tanácsolni, hogy ne zárja ki semminek a lehetőségét, viszont ahhoz, hogy mindez spontán, magától rendeződjön, ne is ragaszkodjon egyik végkifejlethez sem. Az ember szereti magánál tudni az irányítást, azonban ez bizonyos esetekben felesleges szenvedésben tartja Őt benne. Lépjen egy lépést hátrébb, adja fel az elképzeléseit arról, hogy minek kellene történnie, és élvezze az élet nevű utazás következő tapasztalatait, amelyek talán pozitívabbak, mint amit előtte gondolt volna. Minden jót kívánok üdvözlettel, Balogh NikolettKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
