Gyermek leválása szülötöl, anyai szemszögböl

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! A gyermek leválása, elköltözése valóban az élet természetes része (ahogy Ön is megfogalmazta). Örömteli, hogy gyermekét nem próbálja visszatartani, meggátolni az önállósodásban, felnőtté válásban, párkapcsolat kialakításában/elmélyítésében, hanem támogatóan áll mindezekhez. Ugyanakkor -mint minden változás, minden új helyzet- ez is egyfajta krízisállapot. Jogosan jelentkeznek ezek a nehéz érzések Önnél. Ezekkel szembesülnie kell. Az sem gond, ha visszagondol a múltra, nosztalgiázik a szép emlékeken amennyiben azok az új helyzet feldolgozásához hozzásegítik Önt. (Azonban ne vigye túlzásba a nosztalgiázást, ne terjedjen ki órákra, ne az töltse ki a nap nagy részét!) Ez az új helyzet remek lehetőséget kínál pl. új hobbik, új szabadidős tevékenységek (olyasmi, amire mindig is vágyott, csak nem volt rá lehetősége, ideje) kipróbálására, több időt tud fordítani a családon kívüli társas kapcsolataira (pl. barátnők). Önmagára is több ideje jut (amit felhasználhat akár önfejlesztésre, önismerete elmélyítésére is). De akár önkéntes szerepet is vállalhat valamilyen szervezetnél. Amennyiben úgy érzi, hogy szakember segítségére lenne szükség (és motivált a közös munkára), ne habozzon -lakóhelyén/ahhoz közel vagy online keretek között dolgozó- pszichológust felkeresni! Természetesen a gyermekével való kapcsolata sem szakad meg teljesen és végérvényesen azzal, hogy elköltözött. Időnként hívja fel, találkozzanak, és biztosítsa, hogy továbbra is számíthat az Ön segítségére és támogatására, amennyiben a fiatal annak szükségét érzi. Üdvözlettel: Tatai Csilla