Gyerek viselkedése

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Gábor! 8 éves korban már - egy freudi fogalommal élve- valóságelvű gondolkodás van túlsúlyban, a gyermek képes vágyait késleltetni, önkontrollt gyakorolni, viselkedését külvilági normákhoz, elvárásokhoz illeszteni. Az iskolai élet már zömében ezt a működésmódot kívánja meg és sorai alapján ezzel nincs is nehézsége kislányuknak, tehát iskolaérett. Ezzel együtt kisiskoláskorban még természetes a gyermek játékossága. Abban az esetben érdemes gyermekpszichológushoz fordulni, amennyiben ez az alkalmazkodási folyamatokat, a társas kapcsolatokat megzavarja. Kérem, a gyermek édesanyjával együtt gondolják át, erről van-e szó lányuk esetében és tartósan (3 hónapnál hosszabb ideje) fennáll-e ez. Érdemes átgondolniuk mindazt, amit a gyermekpszichológus is feltárni céloz a gyermekkel való munka során: mit adhat ez a szerep a kislánynak, milyen szükségleteit elégítheti ki ezzel, miért jelenhetett meg ez a játék a szülő-gyermek kapcsolati térben is? Mire hívhatja fel a figyelmet, lehet-e olyan igénye a gyermeknek, ami esetleg ebben a formában tud kifejeződni az Önök számára? A leányzó iskolai társas életét is fontos lenne jobban megismerni. Az iskolában teljesen visszafogja a felszabadult játékra irányuló késztetéseit, esetleg ott is megjelenik (pl.: napköziben) ez a viselkedésforma? Amennyiben csak az otthoni környezetben jelenik meg mindez, az egyszerűen arra is utalhat, hogy a gyermek otthoni, biztonságos közegben "ereszti ki a gőzt", amivel nincs semmilyen probléma - addig ameddig nem merevedik bele túlságosan. Két utat tudnék elképzelni, amit otthon Önök kipróbálhatnak. Egyrészt érdemes lenne legalább egyszer, félretéve ellenérzéseiket ezzel a helyzettel szemben, kíváncsian, nyitottan, minél oldottabban, a szülő szerepből egy elfogadó játszótárssá válva követni a gyermek játéklogikáját, teljesen átadva neki az irányítás lehetőségét. Megnézni, hova akar ez az egész "kifutni". Mit szeretne átélni, mibe szeretné Önöket is bevonni játékával gyermekük? Mire vágyik valójában? Talán már az is segíthet, ha azt tapasztalja, hogy Önök is beleengedik magukat a játékba és azon keresztül tudnak egymáshoz kapcsolódni, még ha közvetetten is. Elképzelhető, hogy ezt követően csökkenne a késztetése arra, hogy újra és újra ezt játsszák. Az is megpróbálható, hogy az ő játékának követése vagy elutasítása helyett inkább kedvet csinálnak neki valamilyen más, korának megfelelő, interaktív játékhoz, amit együtt játszhat a család (pl. társasok, kártyajáték). Ez segíthet új élményekkel gazdagodni, megtapasztalhatja, hogy más formában is lehet boldog, felszabadult érzéseket megtapasztalni - még hozzá úgy, hogy valódi önmagával szerepel a játékban. Egyébként az is fontos kérdés lehet, hogy a gyermek hogyan érez az iskolával kapcsolatban, hogy érzi magát az osztályban, érdemes teret adni az efféle beszélgetéseknek is. Akár az osztályfőnököt is megkérdezni, ő hogyan látja a gyermek közösségbeli helyzetét. Hogyha viselkedését továbbra is nagyon rugalmatlannak találják, saját magukat pedig tanácstalannak érzik, bizalommal forduljanak gyermekpszichológushoz. Üdvözlettel, Balogh Nikolett