A kérdés
Nem tudom elfogadni a párom múltját,nagyon kínoz már az a tudat, hogy mit csinálhatott az exeiel,mikor gondol rájuk milyen emlékek kötik hozzájuk. Volt egy komoly kapcsolatja ami előttem nemrég volt, a csaj nekem azt mondta, hogy tartja a kapcsolatot a párommal, a párom persze tagadja.Nem tusom, hogy kinek higyjek azóta őrlődik bennem, s mindig az exére gondolok, hogy vajon mit csináltak együtt. A párom elmondta, hogy milyen közös zenéjük volt már a tudat, hogy a párom az exére gondol felemészt, nem tudom hogy tudjam elfogadni a multhát s elfelejteni ne azon rágódni,hogy mit csinált az exevel s hogy jobbak voltak-e nálam s hogy hasonlítgat-e hozzuk?a kapcsolatunk kezdetén vsgyunk és nagyon akarom őt de ha így folytatom, hogy a múltját hozom fel mindig be kell lássam nem fog menni s ezt nem akarom.Hogyan tudnám a múltját elfogadni s ne felhozni, hogy kivel mit csinált hiszen bele gondolni is fájó.Mit tanácsol mihez kezdjek? Belebolondulok ha nap mint nap ezeken gondolkodomA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Helga,
Érdemes lehet feltenni a kérdést, hogy mi az, ami ezt a fajta féltékenységet előidézi? Honnan ered a probléma forrása?
A féltékenység és bizalmatlanság sokszor az önmagunkba, vagy a másik félbe vetett hit megingása is lehet. Hasznos lehet átgondolni saját magunkban és választ adni azokra a kérdésekre, hogy vajon saját magunkkal szemben vagyunk bizalmatlanok, önbizalommal kapcsolatos problémáink vannak? Miért nem hisszük el, hogy a párunk azért van velünk, mert velünk szeretne lenni? Az önbizalomhiány is állhat a háttérben, ami rányomhatja a mindennapokra a bélyegét, és mérgező gondolatokat teremhet. Fontos az önmagunkba vetett hit megerősítése, és az ezen való folyamatos dolgozás. Önbizalmat sikerélményekkel is elérhetünk, például a kihívásnak tűnő feladatok sikeres elvégzése táplálhatja az önbizalmunkat. Sok kis apró siker után az ember egyre magabiztosabb lesz, és ezáltal eltűnhetnek azok a gondolatok is, melyek szerint Ön nem elég jó/nem kell a másik félnek eléggé/biztosan jobb volt a másik félnek az előző párjával.
Egy másik érdekes tétel, a másik félbe vetett bizalom. Okozott Önnek már olyan csalódást, amivel okot adhatna bizalmatlanságra? Amennyiben igen, részben érthető a félelem, hogy a másik ismét eljátssza az Ön bizalmát, azonban ezen is lehet dolgozni és megbocsátani. Amennyiben azonban még nem történt ilyen, érdemes lehet belegondolni, a párja hogy éli meg az állandó bizalmatlanságot - számára is megterhelő lehet, és úgy érezheti, nem tud bizonyítani Önnek.
Összességében javaslom az őszinte, egyenes, asszertív kommunikációt - megbeszélni és megelőzni a problémákat mindig jobb választás, mint elhallgatni azt, ami nyomja a lelkünket. Elképzelhető, hogy ha beszél erről a párjával, kiderülhet mindkettejük számára, hogy mi okozza ezt a félelmet, és megtalálhatják rá közösen a megoldást.
Üdvözlettel,
Márta Boglárka