A kérdés
Feleségem a 2,5 éves kisfiúnknál mindig érzelmi ráhatást alkalmaz, ha nem azt csinálja és úgy, ahogy neki tetszik. pl. "Ha nem maradsz nyugton az ágyadban, itt hagylak!" "Ha nem eszed meg amit főztem, elmegyek!" (el is fordul) stb. Legtöbbször azzal hat a kisfiamra, hogy ő elmegy, egyedül hagyja, de más dolgok (pl. játék) megvonásának lehetőségével is. Indulatot is érzek. Ha mondom neki, hogy ne így, akkor megsértődik, gyakran indulatos lesz. Egyszerűen nem tudom vele megértetni, hogy ezt károsnak vélem, és külön nekem nagyon fájdalmas is, hogy így bánik a fiunkkal. Ha a kisfiam nem látja egy pillanatra, már elkezd sírni-hisztizni. Én ezt érzelmi zsarolásnak gondolom és akként élem is meg, fájdalmasan. Az én édesanyám soha nem volt ilyen velem és nagy csalódás ez számomra. Hogyan óvjam meg, készítsem fel a kisfiamat az érzelmi zsarolásra? Magamat? Egyáltalán kell e, vagy ez elfogadható? Milyen negatív következményei lehetnek nagyobb korban az ilyen "kis" anyai érzelmi zsarolásoknak?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! A nevelésnek mind a jutalmazás, mind a büntetés az eszközei közé tartozik. Természetesen jobb, ha a jutalmazás eszközével él a szülő, azonban vannak helyzetek, amikor a büntetés sem kerülhető el. A legfontosabb mindig a következetesség. Egy kicsi gyerek esetében azonban az elhagyással való fenyegetés az alapvető biztonságérzetet rendítheti meg, ezért semmiképp nem helyeselhető. Az ő fejében az „itt hagylak” sokkal súlyosabb dolgot jelenthet, mint amire a szülő egyáltalán gondolt. Ha nem sikerül a feleségét jobb belátásra bírni e tekintetben, próbáljanak együtt egy szakembert felkeresni. A fiát azzal óvhatja meg a legjobban, ha stabil érzelmi támaszt nyújt a számára, ha szülőként szeretettel, következetesen neveli, foglalkozik vele. Az esetleges későbbi következmények nagyban függenek attól, hogyan alakul a továbbiakban az anya és a gyermek kapcsolata. Üdvözlettel: Thiery Henriette