A kérdés
Sokáig intenzív osztályon voltam, sokat hallottam és láttam. Kevés kivétellel az ápolók-orvosok közönyösek a halál esetekkel. Vannak olyanok, akiknél látja és érzi az ember, hogy aggódnak a betegért és teljes odaadással megtesznek mindent a felépüléséért. A jajjgatását hallgattam egy idős néninek, akinek nagy fájdalmai voltak. Volt ápoló, akit idegesített, hogy a néni mindig a gyógyszerét kéri és ezért kiabáltak vele. Az egyik ápoló elindította a morphin pumpát neki. Megkérdeztem az engem ellátó diplomás ápolót, hogy "a néni meg fog halni?". A válasz közönyösen "egyszer mindenki meghal" volt. Elsírtam magam kicsit. A néni is valakinek az édesanyja, nagymamája, talán szerető férje is élt még. Gyermekei, unokái, szerettei lehettek és biztos értékes ember volt ő is, de erre senki nem gondolt ott akkor. Felépülésemhez sokáig klinikai pszichológushoz jártam, de az egyik legnagyobb érzésem részéről is a közöny és ridegség volt. Nem mondott rá semmit. Velem van a baj? Én érzek rosszul?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Gábor!
A kórházban átéltek, ottani tartózkodása láthatóan nyomot hagyott, érzelmileg komolyan megérintette Önt. Nem gondolom, hogy Önnel volna a probléma amiért így reagált, így élte meg (és idézi fel) a kórházban töltött időt. Azonban mindenképp érdemes és szükséges lenne ezekkel az élményekkel, megélésekkel, érzésekkel foglalkozni, pszichológus segítségével dolgozni ezeken/ezekkel. Említi, hogy járt korábban pszichológusnál -akinek a szakmai felkészültségét nem szeretném kétségbe vonni-, de előfordulhat (a leírtak alapján nekem úgy tűnik), hogy Önök nem tudtak egymásra hangolódni. (Ez elő szokott néha fordulni, nem a világ vége, nem minősíti sem a szakembert, sem a pácienst. Egész egyszerűen annyit jelent, hogy ők ketten nem tudtak megfelelően, hatékonyan együtt dolgozni, míg más személyekkel eredményesek lehetnek.) Javaslom, hogy keressen fel egy másik -személyesen vagy online dolgozó- pszichológust, és amennyibenszimpatikusnak tűnik a kollega, és úgy érzi, tudnának együttműködni, kezdjenek el közösen dolgozni a problémán!
Üdvözlettel:
Tatai Csilla