Elszakadás2

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, ebből a leveléből (is) kiderül, milyen nehéz helyzetben lehetett, amikor pszichológus segítséget kért annak idején, és hogy nagyon értékes segítséget kapott. Nagyon magányos lehetett, vagy nagyon magányosnak érezhette magát, ha a pszichológusa kedvéért maradt életben - nehezen is írom le ezeket a szavakat. Mert nagy súlya van annak, ha akkor aktuálisan nem volt más, legalább ilyen lelki- szellemi kapcsolata mással, mint a pszichológusával. És szerintem itt, ebben van a lényeg. Nem tudom, mi lehet az a betegség, ami az életkilátásait korlátozza, és nem tudom, milyen fizikai állapotban van most a betegségét illetően. Mindenképpen azt gondolom, hogy a testi állapotának függvényében keressen társaságot, értelmes elfoglaltságot a szabadidejére. Olyan értelmes elfoglaltságot, amelynek során emberekkel is találkozik. Ha Budapesten él, erre sok lehetőség van. Nem a zajos éjszakai szórakozóhelyekre gondolok, hanem olyan közösségekre, ahol társasoznak, kirándulnak, stb. Sok a magányos ember a nagyvárosokban, sokan vannak, akik ilyen módon keresnek emberi együttlétet, emberi szót, és sokszor keletkeznek így az eredeti találkozáson túlmutató emberi kapcsolatok. A saját környezetemben is van erre jó tapasztalatom. Érdemes körülnéznie, hogy a betegségének megfelelő betegklub nem létezik-e - szinte minden betegségnek megvan a sorstársi közössége. Szépen fogalmazott: a pszichológusa visszahozta a lelkét az életbe - azt most én teszem hozzá, hogy az életét (ahova a lelke visszatért) viszont csak Ön élheti, és most ennek módját kell keresni. Valahogy az Ön lelkében összecsúszott a pszichoterápia és a "valódi" élet, amit úgy értek, hogy (talán a magányossága miatt??) a pszichoterápiában találta meg a tartalmas élet ígéretét, és MÉG nem oldotta meg, hogy az ott megismert dolgokat a hétköznapi életében valósítsa meg. Ahogy elkezd a saját életében emberi kapcsolatokat formálni, a meglévőket táplálni, újakat kialakítani, úgy kerül majd a helyére a pszichológustól való elszakadás fájó élménye. Mert ennek a helye - bármennyire is megértem a fájdalmát - nem az élete centrumában volna. Az az álom, hogy a pszichológusa a hétköznapi életében részt vehet, megérthető, de ahogy szépen és belátóan írja, erre nincsen lehetőség. Arra viszont van, hogy minden erőfeszítést megtesz, hogy ne menjen veszendőbe az 1 év pszichoterápia, és annak fényében vigyázzon a visszakapott életére. Nagyon javaslom, hogy ha most nem is érzi elérkezettnek az időt, de ne döntse el végérvényesen, hogy más pszichológus segítségét nem veszi igénybe; ha nagyon "lent" érzi magát, akkor erre is szükség lehet. Üdvözlettel: Biró Eszter