A kérdés
Tisztelt Cím! 10 éves fiam problémája miatt írok. Mostanában elalvás, lefekvés előtt hányingere lesz,már volt , hogy hányt is. Idáig soha nem volt probléma az alvással. Egyedül alszik a szobájában, nincsen testvére. Ez a probléma csak itthon jelentkezik. Ha a nagyinál vagy a keresztanyjánál alszik, ott nem. Ott velük alszik egy ágyban. Mit tegyek? Itthon egyre nagyobb probléma az alvás, illetve már az alvás előtti időszak is. Már izgul előtte, hogy tud-e majd aludni?! Nem tudom pontosan mit tegyek, hogyan járok el jól. A férjem szerint ez "nekem" szól! Én ezt nem hinném. A szobában nem fél, azt nem modta, hogy félne a sötétben. Várom segítségüket. Előre is köszönöm, üdv. Czap AndreaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Úgy látom, hogy itt két problémáról számol be: magáról a hányingerről, illetve a lefekvést megelőző időről, a köré fonódó figyelemről. Engedjen meg nekem egy felvetést: lehetséges-e, hogy magának a hányingernek – legalábbis a kezdetekben – lelki vonatkozása nem volt? Történt hasonló nap közben? Lehetségesnek tartja-e például, hogy azért nincsen fiának hányingere a nagymamánál vagy a keresztszülőknél, mert ott mást eszik, mint otthon? Lehet ételérzékenység? A hányinger gyakran egy fiziológiai szorongásreakció. Az a benyomásom, hogy kisfia számára a lefekvés, az alvási céllal az ágyban fekvés teljesítményhelyzet, ami erősíti a tünetet. Mintha minden este egy nagyon nehéz vizsga előtt állna, amin már többször megbukott, és a szülei nagyon szeretnék, hogy átmenjen. Azt írja, hogy a férje szerint ez Önnek szól. Eltűnődtem, vajon hogyan érti ezt? Elképzelhetőnek találja, hogy egy Önök közötti konfliktus, az Önök kapcsolatának egy dimenziója az, amit gyereke ilyen „nehezen tud befogadni/magában tartani”? Fia biztosan érzékeli ezt a férje által Önnek célzott hibáztatást, ami életre hívhatja benne azt a hiedelmet, hogy „ha most sem tudok elaludni, akkor anyának is rosszabb lesz miattam”. Ez a hiedelem már önmagában képes lehet fenntartani az állapotot. Felmerül ezen kívül, hogy hátha kisfia számára egyfajta előny is az Öntől kapott extra figyelem, törődés. Ez kettejük közös dolga. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi problémájuk fele a problémára adott megoldási kísérleteikből származik. Az „ügyre” vetülő figyelem eszkalálja a nehézséget, amin sokat enyhítene, ha – amennyire tehetik – ignorálnák. Legutolsó két felvetésemtől függetlenül, pusztán a kisgyereket érintő pszichoszomatikusság okán, a helyzet számomra egyértelműen családterápiás indikációjú. Ajánlok egy erre szakosodott alapítványt, a Családi Szolgálatok Ligáját. Üdvözlettel Simon Zoltán