A kérdés
Mióta megszületett a kisfiam (5 hós) anyósom és fèrjem teljesen megvàltoztak. Anyósom úgy viselkedik, mintha az ő fia lenne az én gyermekem. Àllandóan nosztalgiázik a fiammal a kezében. Mikor megfogja, nem akarja visszaadni. Szorosabban fogja és azt mondja majd ő fogja a Marcit. Most már legutóbb oda se adtam neki a fiam. Feri szerint én gonosz vagyok az anyjához. Teljesen visszabújt az anyja szoknyàja alá. Lehet, hogy a gyerek nagy felelősség neki, pedig napi 15 percnél nem tölt többet a gyerekkel és minden az én nyakamban van. Ez persze nem baj. Én minden percet élvezek a fiammal, de azt szeretném, ha Feri minket tekintene családjának, nem az anyját. Sokszor úgy èrzem, kiszorulok. Nelkülem fotózkodnak a Marcival, megvárják, míg wc-re megyek vagy valami. A keresztelő utàni agapén is így volt, aztán megy a kèp a facebookra is. Mintha én nem is lennék. Nem tudom, mit tegyek. Ferivel nem lehet beszélni. Szerinte csak a szülés utàni depresszió beszél belőlem, ezért ő jó fej, megbocsàjt.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy feltette a kérdését itt a pszichológuskereső oldalon. A gyermek érkezése a családba a legtöbb esetben felborítja a korábban már kialakult és funkcionáló pszichodinamikai folyamatokat. Ebben a helyzet érdemes lenne, ha a párjával közösen kettősvezetésű páros konzultáción vennének részt. Ennek során tisztázni lehetne, hogy kinek mik az elvárásai a másikkal szemben, illetve azt is, hogy tágabb családtagokhoz pl. anyós, közösen hogyan viszonyuljanak.
üdvözlettel
Dr. Hollósy-Vadász Gábor pszichológus
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
