Alvászavar

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya! Leírása alapján úgy tűnik, hogy fia már jó ideje külön szobában alszik Önöktől, és ez mindeddig nem okozott neki nehézséget. Tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy gyermeke az önállósodás, a szülőkről való leválás folyamatában jóval előbbre tart, mint legtöbb kortársa. Általában jól bírja a külön alvást. Ez az öt-hat éves korosztályban nem mindenkire jellemző, és nem is életkori norma vagy elvárás. Az, hogy éjjel felriad, megnyugtatásra vágyik, a szülő közelségét keresi, teljesen normális és szokványos jelenség ebben az életkorban. Ön visszaesést tapasztal egy korábban már elért fejlődési fokhoz képest - nevezhetjük ezt szülői elvárásnak is -, és ezért tünetként értelmezi az elmúlt hetek jelenségeit. Én nem tekinteném ezt tünetnek vagy szakember segítségét igénylő állapotnak, bár megértem, hogy Ön fáradt. Ebben az életkorban általános, hogy ha a gyermek valamilyen új vagy megterhelő élethelyzetet tapasztal meg, valamitől szorong, valami változás van az életében, akkor a nappali feldolgozatlan feszültség miatt nem alszik annyira nyugodtan. Ilyenkor szüksége van a szülőre, hiszen még kicsi. A szülő jelenti a biztonságot, a lelki támaszt, a szorongástól való védelmet. Mindig érzékeltesse vele, hogy ott van, elérhető számára éjszaka és nappal is, hogy a gyermek biztonságban érezhesse magát. Kidolgozhatnak egyszerűbb módszert is, ha nem akarja, hogy a gyermek átmenjen Önökhöz. Úgy érzem, az Önök családjában fontos a keretek, határok tartása. Például beszéljék meg, hogy ha kisfia éjjel felriad, akkor szól Önnek - esetleg bébiőr vagy más hangközvetítő berendezés segítségével, melynek használatát együtt begyakorolhatják -, és Ön átmegy hozzá, segít neki újra elaludni. Fontos, hogy a gyermek biztos lehessen benne: hívására a szülő azonnal megjelenik és megvigasztalja. Ha nem ébred teljesen fel és nem jön ki az ágyból, talán könnyebben elalszik újra az Ön megnyugtató jelenléte mellett. Ekkor az egész visszaaltatási folyamat rövidebb és kevésbé fárasztó talán. Írta, hogy gyermeke nem nyugodt típus nappal sem. Lehet, hogy az átlagnál érzékenyebb, környezeti hatásokra fogékonyabb, mélyebben érintik a dolgok és az élmények. Találkozhat napjai során olyan hatásokkal, melyeket még nem ért, esetleg fenyegetőnek, veszélyesnek érez. Lehetnek neki is olyan gyermeki problémái, melyekre nem talál megoldást. Küzdhet bűntudattal is, érezhet testvérféltékenységet, lehet konfliktusa valakivel az óvodában, amitől kiszolgáltatottnak érezheti magát. Számtalan oka lehet, hogy valaki nyugtalanul alszik, felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt. Ennek hátterében legtöbbször valamilyen belső feszültséget lehet sejteni. Beszélgessen vele sokat, hogy jobban megismerje és átérezze, mi bánthatja a gyermeket. Mi lehet az, amivel nem tud megküzdeni? Mi nyugtalanítja? Hagyja beszélni a napjairól, töltsön vele sok időt, és a gyermek beszélni fog arról, ami foglalkoztatja. A direkt kérdezés nem hatékony. Egyvalamit ne tegyen: ne hibáztassa a gyermeket az éjjeli felriadások miatt. Biztos lehet benne, hogy mindezt nem az Önök bosszantására eszelte ki, hanem valóban szorong és megnyugtatásra van szüksége. Kulcsfontosságú, hogy ezt fogadja el. Ne legyen elutasító vagy ingerült, akármilyen fáradt is. Legyen elérhető, érzékeltesse, hogy Ön mindig rendelkezésére áll és megnyugtatja, ha kell. Összességében azt tudom mondani Önnek, hogy a gyermekekhez néha fel kell éjjel kelni. Ezzel jár a szülői mesterség. Onnantól, hogy valaki szülővé vált, nem fog tudni minden éjszakát nyugodtan végigaludni. Kitartást kívánok Önöknek,üdvözlettel, Nádasdy Nóra