A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Anyukám 10 napja agyvérzést kapott, jelenleg még kórházban van. Szerencsére tud mozogni, jönni-menni. Azonban a tudata részben zavart lett. Téveszméi vannak elég sűrűn. Abban szeretném a segítségét kérni, hogy ilyen esetben pszichológusként mit tanácsol: mennyire szükséges ráhagyni (csupán figyelmesen végighallhatni, stb.) őt. Csak akkor mondjunk neki "ellent", ha pl. el akar indulni csak úgy... Jelenleg még bent tartják a kórházban, de eléggé figyelni kell, nehogy kimásszon az ablakon, stb. Mit tanácsol, hogyan lehetne emberségesen - s természetesen a méltóságát is megőrizve - vigyázni őt ebben a rendkívül nehéz helyzetben? Köszönöm előre is a segítségét! Üdvözlettel: Mészáros MártaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Márta, nagyon szomorú, amit ír az édesanyja állapotáról. Bízom benne, hogy további javulás várható, és "csak" átmenetileg kell ezzel a nehézséggel megküzdeni. Teljesen egyetértek azzal, amit ír, hogy csak akkor érdemes vitába szállni az édesanyjával, ha valami fontos dologról van sz. Olyan fontos dologról, ami az ő testi biztonságát szolgálja (hogy ne induljon el, ki a hidegbe pl.), vagy olyan fontos dologról, ami a nyugalmát szolgálja (ha pl. egy neki fontos családtagot indokolatlanul félt). És ilyenkor is csak a legszükségesebb mértékben (és annál nem jobban) érdemes vele vitázni. Igazán nem az édesanyja méltóságát szeretném sérteni azzal, amit mondok: úgy érdemes megnyugtatni, elterelni próbálni, mint egy gyereket. Ha egy kisgyerek fél attól, hogy valami szörnyű lény van az ágy alatt, nyilván mondjuk neki, hogy nincs ott semmi, de azért benézünk vele együtt oda, hogy meg is bizonyosodjunk róla, a benézéssel egyben elismerve és elfogadva azt, hogy a számára nagyon is valóságos, amitől fél. Ha pl az édesanyja úgy emlékezne rá, hogy egy családtagról régóta nem tud semmit, akkor mondhatja neki, hogy dehogyisnem, hiszen itt volt délelőtt, de már lehet is enni a telefont, és felhívni az illetőt. Ha az anyukája elindulna, akkor a realitásnak megfelelően lehet neki mondani, hogy kint hideg van, és egyébként is még itt kell maradni egy darabig a kórházban, hogy meggyógyítsák, de ugyanakkor figyelemelterelésként lehet neki javasolni valami aktuálisan vonzót, vagy érdekeset amiért neki megérheti visszamenni ("gyere, menjünk vissza, megmutatom neked a fényképeket, amiket ma csináltam, felolvasok neked, stb). Az emberséges és kreatív emberi odafordulás sokat segíthet, de sajnos a zavartsággal szemben nem mindenható. Ha az édesanyja nyugtalan, beszéljen az orvosával, kérdezze meg, kaphat-e nyugtatót, altatót, hogy ne erőszakkal kelljen őt a zavartsága következményeitől megvédeni. Ha a kórház engedi, és Önök meg tudják oldani, legyenek vele minél többet. Öreg embernek akkor is megpróbáltatás a kórház, ha a tudata amúgy tiszta, hát még így. Vigyenek be ismerős tárgyakat (fényképeket is) neki, amik a biztonságérzetét szolgálhatják. A leveléből bölcsességet és aggodalmat is kiolvasok a szereteten kívül. Bízhat a jó ösztöneiben, hogy meg fogja találni a megfelelő szavakat, amikor kell: a leveléből látszik, hogy a szeretet és a megfelelő hozzáállás már eleve megvan. Üdvözlettel, és felépülést kívánva: Biró Eszter