14 éves lány

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves 14 éves lány ! Először is szeretném kihangsúlyozni bátorságát, hogy írt az oldalra, ami ha egyenlőre, nem is direkt segítségkérés mégis belátásról, tudatosításról tanúskodik. Az Ön korában, amikor a gyerekek teli vannak félelmekkel, kérdésekkel, elégedetlenséggel, haraggal és minden mással nagy előremozdulásnak érzem. Nagy tudatossággal emelte ki azokat a problémákat az életéből, melyek nagy valószínűséggel az alvászavarok előzményei. Nem találja helyét az osztályban, nem tud kapcsolódni a többiekhez, kivéve egy embert, ez biztosan nyomaszó lehet, ugyanakkor ezek az elutasított gyerekek mégiscsak mércét képeznek az Ön fejében, mert az Ő esetleges viselkedésük körül érzi magát frusztráltnak, szorongónak, fél, hogy hogyan fognak reagálni. Erre azt tudom mondani, hogy annak a véleményére érdemes adni, aki igazán fontos, aki értéket képvisel, legyen ez diák, tanár bárki más. Ha valaki általában a rosszat látja Önben, nem tud kedves, megértő, segítőkész lenni, akkor az nem is olyan ember, akinek a véleménye számít, egyszóval mindegy, hogy kinevet, beszól, hiszen nem neki szeretne megfelelni...Ki és mi miatt tanul Ön ? Sokkal jobb lenne saját céljaira koncentrálni. Persze tudom, hogy ezt nem olyan könnyű megvalósítani. A másik téma, a falcolás, megvágja magát, így tudja csak elviselni a feszültséget, ez az Ön testét rombolja, ez a test egyenlőre egészséges, fiatal, érdemes rá vigyázni, megszeretgetni, megköszönni neki, hogy nap mint nap Önt szolgálja, lehetőséget nyújt jó dolgokhoz is, mint pl. el tud vele menni szánkózni, moziba, tud vele finomakat enni stb. Harmadszor a sok feszültség leblokkolja képességeit, tudását és így egyre jobban csak azt fogja megélni, hogy semmire sem vagyok való, semmi sem jó bennem, ami eleve nem igaz. A felvázolt problémákat túl soknak érzem ahhoz, hogy mindenki segítsége nélkül megoldja. Ha jól értem egy barátnője van, a szüleire is haragszik valami miatt...Első körben jó lenne keresni olyan felnőtteket, akik megértik, nagymama, keresztanya, valamelyik tanár, vagy bárki aki jó értékrenddel és szeretettel bír. Ha nem sikerül ilyet találnia, akkor érdemes elmenni pszichológushoz, vagy az iskolában vagy iskolán kívül és megnézni, hogy mitől látja magát ilyen rossz fényben, mitől ilyen feszült mostanában, felállítani célokat, eszközöket találni hozzá és együttes erővel kiaknázni az Ön lehetőségeit, amik biztosan vannak, ha már ilyen szépen összerendezte a problémáit is. Pszichológushoz főleg azok az emberek járnak, akik fejlődni szeretnének, akik össze tudják foglalni a problémáikat és tudják, hogy lehetne jobban is élni, csak épp most egy picit elakadtak és nem látják hogyan lehetne, merre induljanak. Azt gondolom, pszichológushoz az jár, aki szereti az életet, jól szeretné kihasználni saját lehetőségeit, és van egy érettsége, rálátása magára, a világra. Ugyanakkor ha elmegy pszichológushoz, elmondhatja, hogy ellenáll, hogy nem bízik és azt is, hogy fél ettől az egésztől és csak akkor szeretne járni,ha nem okoskodnak Ön felett, ha meg tudják hallgatni, ha Önt hozzák olyan helyzetbe, hogy saját maga segítője lehet. Biztatni tudom az őszinteségre és végül is ebbe a mostani állapotba bármikor visszamenekülhet, viszont épp azért írt, mert Ön is látja, hogy így az nem a legjobb . Sok szeretettel szurkolok, hogy sikerüljön olyan felnőttet találnia, akivel megértik egymást és aki megerősíti azt a sok szépséget, ami Önben lakozik. Üdvözlettel Balázs Nelli